Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1928

14 dásban, hogy mivel az ezeréves Nagy-Magyarország a történelem jogán a miénk, azért érte küzdeni fognak és azt még életük és vérük feláldozásával is visszaszerzik. A beszéd végével elhelyezi az intézet koszorúját. 4. Az ünnepély a Szózat eléneklésével ért véget. Március 15-ikén az intézet egyetemes ifjúsága közösen ülte meg a nemzeti ünnepet. A műsor minden egyes száma a nevezetes nap ünnepi hangulatát mélyítette. 1. Himnusz. Játszotta az ifjúsági fúvós zenekar. 2. Dr. Hajnik Béla: Fohász. Énekelte az intézeti énekkar. 3. Móra László : Székely fiú kesergője. Szavalták: Darvas Jenő és Keresztury József, IV. o. tanulók, 4. Balázs Ferenc, VIII. o. t. mond ünnepi beszédet. 1848. március 15-én szü­letett meg a magyar szabadság. De nem a békés, nyugodt fejlődés szabadsága, hanem a forradalmi szabadság, mely lángba borította és ismét rabbá tette az or­szágot. Az igazi szabadságot a márciusi ifjak után a nagy idők nagy emberei hoz­ták meg a nemzetnek. Ma ismét a rabság nehéz láncai húzzák kezünket, de ha a márciusi itjak lobogó lelkességével és a történelem nagyjainak megfontoltságával, tetterejével szállunk síkra a magyar szabadságért, úgy bízhatunk a szebb jövőben. 5. Ábrányi Emil: Mi a haza? Szavalta: Szikszay László VIII. o. t. 6. Kéler Béla: Messze innen Rodostóba ... Énekelte az intézet énekkara. 7. Szózat. Játszotta az ifjúsági fúvós-zenekar. Ünnepnapjaink közé számítjuk azokat a kedves napokat is, amikor öreg diákjaink térnek vissza-vissza sokszor fáradtan, megfogyatkozva, az élet külön­böző útjairól az Alma Materhez, hogy ragaszkodásuknak jelét adják és felújítsák a boldog diákévek feledhetetlenül kedves, tiszta, napsugaras emlékeit. Ilyen talál­kozóra jöttek össze június 4-én azok, akik 1879-ben, tehát 50 évvel ezelőtt tettek érettségi vizsgálatot. Közülük már csak öten vannak életben és pedig Aronffy Rókus dr. pécsi, Fekete Gyula dr. kaposvári és Réder Károly dr. mohácsi ügy­védek, vitéz Várady Géza pápai praelátus budapesti és Polgár Alajos nyug. tanár, szekszárdi lakósok. Ezeken kívül résztvett még a találkozón Szántó Mór volt iskolatársuk, pécsi lakós. vitéz Várady Géza ny. tábori főpap, ünnepélyes szent­misét celebrált a belvárosi templomban. Ezután tisztelegtek Buzássy Abel főigaz­gatónál, majd felelevenítve az ifjúkori emlékeket, kedélyes társas ebéd és vacsora után azzal búcsúztak egymástól, hogy most már a találkozót minden második év­ben megismétlik. Meleg szeretettel köszöntötték egyetlen életben lévő tanárukat, Kossuba Domokos, szentgotthárdi alperjelt. Kirándulások. A természetrajz tanára, Palotai Irén a szertár gyűjtemény­anyagának ismertetésén kivül minden alkalmat felhasznált, hogy az elméleti isme­reteket a természet tárgyainak bemutatásával is megrögzítse és kimélyítse. Ezért tanítványait gyakran vitte ki néhány órás kirándulásra a szabadba. A természet­ismertetés általános célján kivül kirándulásaink elé mindig közelebbi célt is tűz­tünk ki. így az I. osztály kirándulásainak célja környezettanulmányozás és a szabadban gyűjtött példányokon a virágos növények szerveinek ismertetése, a II. osztályé főleg bogárgyüjtés és apróbb állatok életviszonyainak megfigyelése volt. A IV. osztály megtekintette a városi muzeumban a Pécsbányatelepen 1928-ban ki­emelt mammut-reliquiákat. A látottakhoz mindjárt hozzákapcsoltuk ismereteinket a mammut koráról s e kor állatvilágáról. Ugyancsak a IV. osztály, majd más alkalommal a VI. osztály a mecseki szerpentin-műut bevágásaiban hegyeink kőze­teit — főleg kagylós meszét — s ezek település viszonyait figyelte meg. Az V. osztály növényeket gyűjtött, tanulgatta azok konzerválását, s gyakorolta sok pél­dányon a növénymeghatározást. A VII. osztály kirándulásainak célja a testedzés

Next

/
Oldalképek
Tartalom