Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1927

4 Csaták, diadalok tették naggyá őt; a művészetek, tudományok, a nemzetgazdaság, szóval: a pénzügyi, politikai és kultúrális újjászületés a hazát. Tiz országnak volt ura a daliás magyar király. Ez volt a magyar imperializmus kora. Magyarország Kelet-Európa nagyhatalmává lett. Az ideális, középkori, keresztény lovag mélységes vallásosságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy többször elzarándokolt Váradra Szent László király sírjához, akit mintaképül választott. Kegyeletének beszédes tanúi Máriacell és Achen magyar kápolnáiban őrzött fogadalmi ajándékai, drága műkincsei. Hervadhatatlan érdemei vannak a hit terjesztése körül. Keresztvízre vezette a litvánokat és tatárokat, oláhokat és ruténeket, kunokat és bulgárokat. Állandó keresztes hadjáratot viselt a Balkán schizmatikus népei ellen és mindenütt megújította „a hit világát" mint a „szentszék zászlótartója". Udvara a tudományok és művészetek melegágya. Dante, Petrarca, Boccaccio elragadtatással szólnak visegrádi, óbudai fényes udvarairól, a humanista magyar műveltségről. A kolostori, székesegyházi és káptalani iskolák is növekednek és magas színvonalra fejlődnek alatta. Kiváló bizalommal és szeretettel viseltetik a ciszterciták iránt; messze hires ajándék-műkincseit is ők viszik ki- Achenbe. Sokszor, szívesen látott vendége a pilisi apátnak. Szorgalmazza, hogy a rendtagok magasabb kiképeztetés céljából látogassák a párisi, toulousi, bolognai egyetemeket, mert nemcsak a tanügy terén vette igénybe munkájukat, hanem a bíráskodás, közigazgatás, a kancellária, a kir. diplomácia ügyeivel is megbízta őket. Országát, de első sorban Pécs városát a műveltség magas fokára emelte; a múltba tekint és a jövőbe lát és fennkölt szelleme megérti, hogy a kulturfölénye egy nemzetnek hatalmasabb fegyvere, mint a szuronyok erdeje. Azért kegyelte különösképen Pécs városát, mert e város kedvező földrajzi fekvésénél fogva épen alkalmas arra, hogy arculatával dél felé tekintve, a Balkán civilizálását szolgálhassa. A martir magyar nemzet ma sóhajtva tekint vissza az ő fényes korára; felsóhajt, de bíztató, bátorító érzést is merít magának. Una salus victis . .. Egyetlen, legértékesebb kincsünk, bevehetetlen fellegvárunk : kulturfölényiink megvan még. In hoc signo victoria. Ezt őrizzük, ezt féltjük, ezt tartjuk és az ő nagy egyéniségének varázsa alatt addig is eleibe dolgozunk lassan, de biztosan, következetesen és céltudatosan a sorsdöntő napoknak, amikor majd fordul egyet a vajúdó idők kereke és a történelem igazságtétele eljő.