Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1926

Nagy Lajos nyomdokain. Pécs (Sopiana) már a rómaiak idejében előkelő hely volt; a kereszténység virágzásáról pedig a negyedik századból fennmaradt sírkamra (cubiculum) tanúskodik. Szent István király a püspökség megalapításával a keresztény művelődés egyik csomópontjává avatta e várost, mely a török hódoltságig nem is nélkülözte az iskolákat; különösen hirss káptalani és kolostori iskolákkal rendelkezett. A káptalani iskolákat, mint sok helyütt, Pécsett is csakhamar túlszárnyalják a domonkosok, ferencesek és bencések iskolái; különösen az utóbbiaké, akik már 1070-ben megjelennek Pécsett. Salamon király a siklósi kapunál alapított fényes benedekrendű kolostort, melynek nagyságáról és a vele összekötött iskoláról azon tény tesz meggyőző bizonyságot, hogy Nagy Lajos ezzel kapcsolja össze 1367-ben az első magyar egyetemet, „Studium generale*-t, melyet ugyanezen év szeptember 1-én V. Orbán pápa is megerősített. A pápa megerősítő oklevele szerint előadhatták az egyházi (canoni) és világi (római) jogot s bármely más szakot — a theologia leszámításával. Ezt az Avignonban tartózkodó pápa a francia király kedvéért tette, mert az volt a cél, hogy a párizsi egyetemet, ahol első sorban a hittudományt művelték, minél többen látogassák. Később Mátyás király kérelmére 1465. jún. 1-én II. Pál pápa a hittudomány tanítását is megengedte a pécsi egyetemen. Nagy Lajos király alatt tehát Pécs városa magyar hazánk iskolai- és tudományos életének középpontja, majdnem egyedüli virágos kertje lett. A nagy király jeles tanárokat hívott meg az első magyar egyetemre, köztük Galvanus Bethinit, a világhírű kanonistát, Páduából. Jeles tanítómesterek és tanácsadók: Miklós és Vilmos, kiválóan képzett pécsi püspökök álltak az ifjú király mellett és nem kis mértékben az ő érdemük, hogy a műszerető Anjou-sarj uralkodása nemcsak a magyar korona fényének és tekintélyének, hanem a közműveltség általános emelkedésének, az iskolák szaporodásának, a renaissanceképzőművészetek virágzásának korszaka lett. Nagy Lajos tényleg egyrészt vitéz hadvezéri kardjával, másrészt a hivatott államférfiú nagy szellemi erejével, diplomáciai lángeszével országát elsőrangú európai hatalommá tette. Három tenger volt országa dicsőségének határa és két korona — a magyar és lengyel — az ő királyi feje ékessége. Nemcsak mint király, hanem mint ember is nagy volt, igazi hős; személyes bátorságát csodálta népe épúgy, mint ellenségei: az olasz Canossa, Aversa, Nápoly bástyái, a cselszövő velencei signoria, a folyamból kiszabadított ifjú bizonyságot tesznek róla. Fegyverei hírét ismerte körös-körül minden szomszéd. Nápoly meghajolt előtte, a büszke Velence legyőzve hullott lábaihoz; szerb, bolgár, oláh, litván koronás fők lettek fegyverkisérői a félelem nélküli lovagnak; tatárok, oroszok, kunok ismerték el benne hódítójukat és segítségével német fejedelmek vívtak ki bosszuló diadalokat. Koronája címerében a magyar négy folyam körül ott voltak Lengyelország, Nápoly, vörös Russia, Moldva, Szerbia, Bulgária, Horvátország, Dalmácia és mindkét Sicilia címerei. 1*