Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1923

5 Megyek. Isten velük! A hivatás, igen, elkészült benne. Ö volt talán a hivatás legnagyobb hőse. Ezt siratta meg benne az egész ország, midőn a vallás- és közoktatásügyi miniszter: gróf Klebelsberg Ktrnó által a zirczi temetésen így búcsúzott el tőle: Leteszem a magyar királyi kormány koszorúját Békefi Rémig ravatalára, jeléül annak az őszinte kegyeletnek, melyet a kormány a megboldogult iránt érez és jeléül annak a mélységes gyásznak, amely a veszteség felett minden jó magyar embert betölt. Keresztény kötelességünk, hogy beletörődjünk a Gondviselésnek kifürkészhetetlen végzésébe és ne zúgolódjunk a veszteség miatt, melyet az örök Isten reánk mért, midőn Békefi Remiget tőlünk elszólította. Mert nagy a mi veszteségünk. Az ország újjáépítésének magasztos, de nehéz munkájában a nemzetnek épen legjobb fiaira van szükség és Békefi Rémig a mai nemzedék legkiválóbbjai közé tartozott. Nagy volt ő mint tudós. Tanulmányaiban mindig az abszolút értékeket kereste s ennek megfelelően nem az általános, nem a politikai történelemnek sokszor belsőleg üres menete ragadta meg az ő figyelmét, hanem a művelődéstörténelem, a nemzet művelődésének története vonzotta s ennek tanulmányozása rendjén kimutatta, hogy mily sokat köszönhet az emberiség művelődése a számra nézve kicsiny magyar nemzetnek. Tudományos kutatásainak két jellegzetes vonása van: az alaposság és a következetesség. Oly alapos volt, hogy ha valamely kérdéshez hozzányúlt, azt mindig kimerítette s további kiegészítő kutatásokra teret nem hagyott, az ő megállapításai nem szorultak utólagos revízióra. Alaposságával csak munkásságának állandó következetessége vetélkedik. Egy kutatási körben való állhatatos megmaradásának köszönhetjük, hogy erőit nem forgácsolta el, hanem egységes életművet hagyott hátra. Ilyen egységes életmű Rendje és a magyar iskolaügy történetének megírása. Békefi Rémig nagy volt mint tanár. A tanár jóságának az a próbája, hagy-e hátra tanítványokat. O még ennél is többet tett, neki nemcsak tanítványai voltak, hanem a magyar történetírás terén valóságos iskolát alapított. A korában divatos csapongás, elmélkedés és Ítélkezés helyébe az adatok lelkiismeretes mérlegelését, csoportosítását állította s a történeti múltnak ilyen fáradságos, de annál megbízhatóbb rekonstruálását követte. Az egyetemi szemináriumában keletkezett művelődéstörténeti értekezések élő tanúságot tesznek termékeny tanári működéséről. Nagy volt Békefi mint szervező. Midőn a XIX. század elején I. Ferencz király visszaállította a II. József által eltörölt szerzetesrendeket, ezek középiskoláikat főleg az akkor virágzó vidéki városokban szervezték, a ciszterciek Egerben, Székesfehérvárott, Pécsett. Időközben eltolódott az ország súlypontja, Budapest nagy várossá nőt meg és döntő jelentőséget nyert az ország művelődési vezetésében is. Békefi éles szeme felismerte, hogy a magyar nagy tanítórendeknek el kell jönniök az ország fővárosába, hogy a szellemi versenyben részt vegyenek, hogy Budapest lelkének kialakításán munkálkodjanak. Már apátságának első esztendejében kezébe vette a budai Szent Imre főgimnázium alapítását, mely rövid 12 évi fennállása alatt Budapest egyik legjobb középiskolája lett. A Rendjének szerető atyja volt. Különösen közel állottak szívéhez a noviciusok, akikben Rendjének jövőjét látta és szerette. Utolsó üzenete is nekik szólott. Midőn a román stílus már,teljesen kifejlődött, elnehézkesedett, vaskosságából eltűnt minden könnyed vonal és nemes lendület. Ekkor jöttek a ciszterciek, akik a szárnyalást kiemelik ebből az elakadt laposságból s visszaadják a kövekbe a nagy vonal és szárnyalás lendületét. így jött létre a ciszterci gótika,