Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1921

6 domborult ki, hogy senki semmiféle esküt vagy fogadalmat a szerb államnak le nem tesz. Mikor Baranyavármegye tisztikarát e miatt erőszakosan eltávolították a szerbek, febr. 21. — márc. 17. általános politikai sztrájkkal felelt a város hazafias közönsége. 1919. tavaszán az Újvidéken székelő Narodna Uprava nevezetű hatóság kezdette küldeni rendeleteit iskola ügyekben. Ezen rendeletek részben a tanulókra pl. a beirt tanulók kimutatását, megoszlását, tudakolták vallás, nyelv stb. szerint; intézkedések az érettségire vonatkozólag; részben a tanárokra vonatkoztak pl. tanárok fizetéséről, államsegélyéről szóltak. Az államsegélyt, fizetés kimutatást attól tette függővé, ha a következő Nyilatkozatot aláírják: „Alulírottak ezennel kijelentjük, hogy sem az iskolában, sem azonkívül nem fogunk semmi olyant tenni, ami az ujabb rend érdekeibe ütközik és az uj hatóságnak rendelkezéseinek mindenben pontosan és lelkiismeretesen fogunk engedelmeskedni." Habár a gyászos emlékű Lovászy Márton kultuszminiszter által ideküldött leirat ezt a nyilatkozatot nem találta olyannak, hogy aláírni ne lehetett volna, nem akadt Pécsett egyetlen tisztviselő sem, aki aláirta volna. Egy másik leirat szabályozta a tankerület beosztását és Pécset az újvidéki tankerületbe osztotta be és az új főigazgató kinevezéséről értesítette az igazgatók Mindezen rendeletek, anélkül hogy iktattuk volna azokat, még a távirati sürgetések ellenére is, válasz nélkül maradtak és figyelembe nem vétettek. Utoljára 1921. január végén arfól értesítettek, hogy Popovics György volt kaposvári, utóbb pancsovai áll. főgimn. tanár, mint szerb tanügyi megbízott fog megjelenni. Popovics György meg is jelent és azt kívánta, hogy az igazgató gyűlésbe liivja össze az összes intézetek fejeit, ahol arról értekezzenek, mi módon lehetne az ő ellenőrző működését beleilleszteni az itteni iskolák rendjébe. Ezt a kérését az igazgató megtagadta azzal, hogy az igazgatók együttesen is csak azt mondják, amit O: nekünk megvan ami törvényes hatóságunk, a vallás és közokt. magyar miniszter, attól és senki mástól utasítást, ellenőrzést nem fogadunk, a szerb tanügyi megbízottat pedig csak erőszak alkalmazása esetén bocsátjuk be iskolánkba. E határozott visszautasítás után azt akarta már csak kivinni, hogy az érettségi- és magánvizsgálatokon jelen lehessen, persze díjak fejében, de ezt is visszautasítottam azzal, hogy ránk nézve indifferens az, érvényesnek ismeri-e el vagy nem a S. H. S. állam a mi bizonyítványainkat. Erre eltávozott és többé nem próbálkozott. Ezek után nem csoda, hogy intézetünk, amely a múltban nagy nemzeti hivatást teljesített azzal, hogy nevelte a délvidék, Horvát-Szlavonország, Bosznia ide gravitáló tanulóit és ellátta azzal a keresztény és magyar erkölcsi alapon nyugvó kulturával

r mely homlok egyenest ellenkezik a szerb kulturátlansággal, nem tetszhetett a szlovénszerb megszálló hatalomnak és annak renegát exponenseinek. Innét érthetők azok a zaklatások, amelyeknek az igazgató ismételten ki volt téve, akit ötször ad audiendum rendeltek, kétszer túsznak kijelöltek, 1919. aug. 25-én azon megokolással: „mert nevezett mint alkalmatlan idegen politikai magatartásával a lakosság hangulatát a S. H. S. állammal szemben károsan befolyásolta" 24 óra alatt a városból kiutasítottak ép az nap, amelyen 32 évvel ezelőtt Pécsre jött. A kiutasítást másnap a kormánybiztos főispán megsemmisítette azzal, hogy: „eltávolítása a vezetése alatt álló intézet tanuló ifjúságának erkölcsi életére esetleg káros kihatással lenne." 1920. szept. 6-án, épen az első tanítási napon, az igazgatót elfogták, mert állítólag egy, Magyarországba átment, szerb tisztviselőt ott elfogtak és bántalmaztak. Ezen állítólagos, de mint utóbb kiderült szemenszedett hazug híresztelés alapján szept. 6—17. bebörtönözték még négy más előkelő állású férfiúval együtt, szept. 11-én éjjel pedig a szerb határrendőrség hivatalos helyiségében három társával együtt (Dr. Mosonyi Dénes, kanonok, dr. Feniczy Ignác, főbíró, Ruzsinszky Béla, az Iparos Szövetség elnöke) megbotozták. 4