Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1917

VII. A tanintézet 1917-18. évi története

32 fordulóján, április 11-én, Szt. Imre, Szt. Alajos, Szt. Erzsébet, Ö fel­sége Zita királyné és a zirczi apát úr neve napján és egyéb ünne­pélyes alkalmakkor ünnepies istentiszteletben vettünk részt. Szt. gyónást és áldozást ez évben ötször végzett az ifjúság ; 1. A tanév elején (szept. 7 — 8.) ; 2. Szt. Imre napjára (novem­ber 4. 5.); 3. Február 9. —10.; 4. Húsvétra (április 24.- 26.); 5. Jú­nius 8.—9.-én. Ezen kivül igen sok tanuló, követve Őszentsége ta­nácsát, időn kivül is járult a töredelem szentségéhez és vasárnapon­kint a diákmise alatt mintegy 80 — 100-an, sokszor többen is, járultak önként az Ur asztalához. Tanulóink lelkületének nemességét mutatja az is, hogy vala­hányszor jótékony, vallásos, vagy emberbaráti célra adakozásra szó­litottuk fel őket, készséggel hozták el filléreiket a jó ügy előmozdí­tása érdekében. így a Vakok Orsz. Egyesületének és Gyermeksza­natóriumnak 416 kor.-t gyűjtöttek. A „Zászlónk" ifjúsági folyóiratot 300 tanuló járatta. A hadba vonuló katonák megajándékozására, a kárpáti sirok gondozására adományozott összegeket másutt említjük fel. Ez alkalmat is felhasználjuk arra, hogy tanítványaink szivében az irgalmasság tényeinek gyakorlatát ápoljuk és felhívjuk őket, fel­kérjük szülőiket, tegyék lehetővé gyermekeiknek, hogy a jótékonyság oltárán filléreikkel áldozhassanak. Ha azt akarjuk, hogy mások könyö­rüljenek rajtunk, nekünk is meg kell könyörülnünk másokon s nyo­morukat enyhítenünk, a szent célokat előmozdítanunk. Nem hallgathatjuk azonban el, hogy az a folytonos zaklatás, amelynek országos és helyi, de még állami intézmények részéről is ki vagyunk téve, jóformán már tűrhetetlen s a különféle gyűjtésekkel való erőszakoskodás éppen a nemes ügyek iránt közönyösséget, a szegényebb fiúkban pedig, mert adni nem tudnak, restelkedést, vagy elkeseredést szül. Azért az volna a helyes, ha gyűjtés csak rendkívüli esetekben és akkor is miniszteri engedély alapján történhetnék. Tanulóink .hazafias érzésére úgy is akartunk hatni, hogy idegen hangzású neveik helyett magyar nevek felvételére buzdítottuk őket. Legyen magyar a magyar haza minden polgára, nemcsak érzelmeiben, hanem külső életviszonyaiban is, ne kicsinyeljük a név jelentőségét, amely a külföld előtt első sorban mutatja meg magyar mivoltunkat. Minden magyar név egy-egy erkölcsi kötelességet ró a viselőjére, egy-egy zászló, mely a magyarság előrehaladásának útját jelöli. Fel­szólításunknak és buzdításunknak volt is foganatja, mert többen az igazgatóság útján maguk, mások testvéreikkel együtt folyamodtak név­magyarosításért s vettek fel jó magyar hangzású neveket, összesen 10. 6, Fegyelmi állapot. Tanulóink fegyelmi állapota ezek alapján

Next

/
Oldalképek
Tartalom