Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1916

I. I. Ferenc József

t I. FERENC JÓZSEF. 1830—1916. Életünk legnagyobb próbájában, annak is legsúlyosabb szakaszában hirtelen magunkra maradtunk, árvák lettünk. 1916. november 21-én meghalt a király. Egy tapasztalatban, gondokban megőszült, emberséges érzésű, mindent megértő, mindenen átlátó fejről hullott le a földi korona. A Gondviselés népe milliójinak tragédiájába belekapcsolta I. Ferenc József egyéni drámáját. Száz viharban edzett, gyönyörűen harmonikus élete belepusztult a világháború disharmoniájába. Égett és vérzett a világ, mikor mint ifjú jött. Azután két emberöltőn át a béke igazi, önfeláldozó munkása volt, a békéért élt, a békéért dolgozott. Mikor pedig mint galambfehér aggastyán távozik, ég és vérzik ismét a világ. Európa a legnagyobb megrázkódtatás idejét éli és a mi kicsi hazánk a legnagyobb történelmi, a leghatalmasabb históriai erők kifejtésének tetőpontján áll. Életének és halálának talán ez a legnagyobb tragikuma, hogy nem tudta megakadályozni az országokat elsöprő lavina megindulását és nem tudta megérni ennek a nagy földindulásnak utolsó hullámrezgéseit. .Jó öreg királyunk pihenőre tért a kapucinusok márványos sírboltjába, a hatalmas elődök, a nagy német-római császárok és uralkodók közé. Várta már őt oda egy szíve tájékán vérző martirasszony, a nekünk oly drága és siratott emlékű Erzsébet királyné. Nyugalom szállt itt mindkettő koporsója fölé egy örök, békességes este. . . . Menjünk gondolatban ebbe a kriptába, szálljunk le a csendes, nagy emberek halotti álmait rejtegető boltívek alá és imádságos hódolattal térdelve koporsója körül, megilletődött lélekkel áldozzunk emlékének. Ebben az emlékezetben a kegyelet, a bámulat érzése, személyes nagyság és a jelentős tettek benyomásai szólnak hozzánk. Ebben az emlékezésben 1