Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1915

Iskolai közlemények az 1915—1916. tanévről - VIII. A tanintézet 1914-15. évi története

ami bánatot, gyászt, ínséget, testi és lelki nyomorúságot jelent. A háború rémes fejedelmét véres fürtökkel látom trónusán ülni. Int egyet jogarával és vidékek pusztulnak ; int egyet és falvak leégnek, városok földulatnak, vagyonok elvesznek ; int és műkincsek, évszázadok munkája, évszázadok dicsősége semmisül meg. Gyűlöljük, utáljuk a háborút, írtózunk tőle és mégis agyunknak minden gondolatával, szivünknek minden dobbanásával rajta csüngünk, mindnyájunk egész valóját a háború tölti el. Miért ? Mert egyetlen, nagy, mindent fölülmúló érzelemben és eszmében forrott össze mindnyájunk agya, értelme, szíve, lelke: a hazaszeretet szuverén gondolatában és szenvedélyében. Mert a háború most egyetlen eszköze, egyetlen lehetősége annak, hogy hazánkat megvédjük. íme tehát a hazaszeretet szent glóriájában megnemesül a háború. Amit gyűlölünk, amitől írtózunk, amit elítélünk, nemesre és dicsőre válik előttünk hazaszeretetünk tüzében, melynek égő jeligéje: a hazáért mindent, a hazát semmiért ! Es ennek a csúnya háborúnak még egy szép virága van. Közelebb hozott bennünket egymáshoz. Hisz a háború a lét vagy nem lét problémájá elé állítja az egyént és a családot. És alig van család, a melyik ne remegne egyik-másik, talán nagyon sok tagjának életéért és fájdalom, naponta szaporodik a száma azoknak a családoknak is, akik siratják a hazáért meghalt kedvesüket. Minden fűszálból, mely a csatatereken kihajt, szavak törnek elő, az elesett atyák, fiúk szavai, és azt kiáltják felénk: „Tanúijátok meg, ti élők, mily drága a dicsőség, mit szül a viszály s mily becses a béke ! Tanuljátok meg egymást átölelni az életben, miként mi átöleljük egymást a halálban." Most érezzük igazán, hogy milyen közel állunk egymáshoz, hogy van egy nagy éltető erő, amelyikért érdemes élni ezen a földön : a szeretet. Moltke pedig a háború borzalmait e szavakkal enyhíti: „A hadjáratban sok hazugság pusztul el, ami eddig igazságnak látszott és valamint a legmélyebb gyász szomszédságában is mindig ott van a kiengesztelő mosoly, a kiontott vér nyomában is gyakorta a legnagyobb áldás fakad új életre." Vérvörös felhők borítják az eget, hétszeres fátyol a jövendőt. S amíg szent türelmetlenséggel figyelünk, ajkunkon az igazság himnuszával, lelkünkben az igazság tüzével, szívünkben az önmagunk, hadseregünk s szövetségeseink iránt való hittel szilárdan állunk a vérvörös felhők alatt és nyugodtan megyünk a jövendőt takaró fátyolok elé. Azokból a felhőkből, ha vért záporoznak is, a mi mezőnk megtermékenyülését várjuk és azokból a fátylakból, ha előbukkan mögülök a jövendő, egy tisztultabb Európa, egy magasabb erkölcsi hegemónia, egy hatalmasabb Monarchia és egy boldogabb Magyarország kibontakozását hisszük és reméljük.