Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1915

Iskolai közlemények az 1915—1916. tanévről - VIII. A tanintézet 1914-15. évi története

Magyarország e hatalmas védőbástyájában nem csalódtunk. Csúcsai és sziklavárai, meredekei, sasfészkei és egész láncolatának hatalmas félköre, melyet annyiszor megénekelt a magyar költő és amely felé ma is oly büszke bizalommal dobban a magyar szív, nem hagytak cserben bennünket és tartják ma is kővé merevült fogadalmukat mint honszerző őseinknek tettek. A kárpáti hólepel nem lett ÉszakMagyarország halotti leple! A harci zaj elülte után fog kisülni, hogy a kárpáti nagy csata véresebb volt a világtörténelem legvéresebb csatáinál és sehol semmiféle harcban nem volt nagyobb az aránytalanság az elért eredmény és a hozott áldozat között. De ha a világháború nagy eseményei közepette talán csak epizód, az orosz tömegek harcában csak egy irtózatosan véres kaland volt ez a magyarországi betörés, akkor is nekünk magyaroknak komoly és nagy históriai tény. Mert úgy érzem Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség, hogy a Kárpátok, a Duna és a Száva Magyarországnak nemcsak geográfiái határvonalai, hanem a mi lelki világunkban is külön határvonalat alkotnak, amelyeknek átlépése külön izgalmat, külön aggodalmat és külön lelkesedést vált ki belőlünk. Ezek a harcok legjobban a lelkünkbe vésődtek. Nem csupán azért, mert ezen harcokban hazai földet perzselt a háború lángja, hanem azért is, mert ha mindenütt kitartó és vitéz is a magyar katona, hősiessége a Kárpátokban szárnyalt legmagasabbra és művelte legragyogóbb csodáit. Mintha egy meg nem írt hősi éposz fenséges képei gördülnének le szemünk előtt, melyben nem sejtett, emberfölötti erőt az Isten ujja vezet az igazság győzelme felé. A magyar katona pszichológiáját ezek a harcok tették teljessé, ezekben ismertük meg mi a honvéd akkor, mikor igazán a maga hazáját védi. Amikor házitüzhelyét, családját, serdülő gyermekeit és szüleinek csendes sírját tudja a háta mögött. Ezekben a csatákban volt valami a szabadságharcból. Oroszokat verő magyarok lelkébe régi nagy idők szelleme szállt; mintha elhunyt hősök lelke suhant volna végig a harcosok sora fölött és ágyúdörgés és golyózápor riadalma közt is fülébe sügták volna minden magyar katonának: „Fizessétek vissza a muszkáknak a régi tartozást!" Ha kissé körülnézünk e háború dúlta vidéken, a hősiesség, a dicsőség, a hatalmas fegyvertények ragyogó fénye mögött sötét árnyékok körvonalait látjuk. A vérrózsák, amelyek csaknem két év óta szünet nélküli gazdagsággal nyilnak Európa földjén, ugyan ily gazdagsággal hajtják a nyomor és árvaság bimbóját. Még akkor is nagy átok a harc a kultur területekre, ha fegyelmezett seregek száguldanak végig rajta. Ezt a jelzőt azonban a Kelet-Poroszországban és a Kárpátokban járt orosz hadaknak egyáltalán nem adhatjuk. Mintha nem is L