Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1913

A pécsi gimnázium története

déseiben a leggyengédebb figyelemmel s előzékenységgel találkozik az utóbbinál. A városi tanács a ciszterciek működésének mindjárt az első esztendejében egy szabályzatot szerkeszt, amelynek segélyével a szülőket s a szállásadókat a maga hivatáskörében is igyekszik rászorítani az iskolai törvények megtartására. — Főbb pontjai a következők. A szállásadók kötelesek az ifjak erkölcsi életét a legnagyobb gonddal megfigyelni, ellenőrizni. A tanulók társas összejövete tilos. Napnyugta után kimaradni nem szabad. Korcsmákba, mulatóhelyekre az ifjak még szüleik társaságában sem mehetnek. Tilos a pénzkölcsönzés, a zálog elfogadása, fegyverek, vagy botok hordása. Akik ezen szabályokat átlépik, azokat a szállásadók kötelesek feljelenteni, ellenkező esetben diáktartási jogukat elvesztik. A tanács azt a szülőt, aki erkölcsi romlásra ad okot, alkalmat a fiúnak, pénzbüntetéssel sújtja.

1 Hogy ezen rendszabályokról az érdekelt szülők és szállásadók pontos tudomást szerezhessenek, a városi tanács azoknak kinyomatását ajánlja, jelezvén, hogy a negyedmesterekkel széthordatja és megtartásukat gondosan ellenőrizteti.- A jóakaratú indítványt szívesen elfogadja a tanári testület. Amaz általános érdeklődésnek, amellyel a tanári kar s a városi polgárság a nevelés ügyét felkarolják, nem is maradt el a kellemes hatása. Egy azon kor felfogását általában véve is igen jellemző ügy kapcsolatán szerezhetünk erről tudomást. Paintner Mihály közli a várossal a Helytartótanács 1815, aug. 1-én kiadott intimatumát, amely, az ifjúságnak sok irányban elharapódzott erkölcsi sűlyedését sok tekintetben a tanárok gyengeségének tulajdonítván, a bajok forrásaira országszerte elrendelt vizsgálattal kiván fényt deríteni. E tárgyban a főigazgató lelkiismeretes információt kér az igazgatótól, de a városi tanácstól is az intézetre vonatkozólag. A városi tanács 1815. okt. 4.-én imigyen foglalja össze ítéletét: — „A pécsi gimnáziumi ifjúság a lefolyt esztendőben olynemű erkölcsi iskolázottságot, a szállásadók iránt oly kellemes modort, a városi és iskolai törvényekkel szemben oly kifogástalan engedelmességet tanúsított, amely a serdülő nemzedéknek csak díszére szolgál, bennünket pedig, szülőket és rokonokat, teljes bizalomra jogosít fel arra nézve, hogy oly tiszta életű tanárok gondozása alatt s a királyi igazgatóság annyira fáradhatatlan buzgalmának és éberségének hatása alatt, ha 1 Főgimn. L. 1814. dec. 14. 5 U. o. 1815. jan. 16.