Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1913

A pécsi gimnázium története

tapasztalatait értékesíteni törekszik a magyar nevelés-oktatás javára. Habár az új Ratio jelentékeny részben a réginek alapkövein épül fel, a bölcs, körültekintő magyar szellemek energiája igen rokonszenves vonásokkal rajzolódik ki rajta. Számos vonatkozásban megszólal benne a magyar nemzeti lélek; kifejezésre jut a komoly lehetőségekkel s az ifjú nemzedék értelmi erőivel számoló pedagógiai érzék; erőteljes gyakorlati rendszabályokkal bástyázódik körül az ifjúság erkölcsi épsége. Az állami törvényhozás s a nevelési elveknek történelmileg kialakult, kiforrott absztrakciói egy úton haladnak. Együtt vannak a feltételei egy sok reményre jogosító jövendőnek. Az iskola szervi beosztottsága — miként a régi Rationál — kettős tagozatú rendszert tüntet fel. A négy grammatikai osztály befejezett ismereteket nyújt. Ezek fölé épül a gimnázium két tanfolyama, ahol részben az alsóbb fokozatokon előadott tananyag részletesebb feldolgozása, részben az irodalomnak mélyebbreható tanulmányozása s új ismeretágak is szolgálnak a szellemi képességek kialakításának eszközeiül. A grammatika osztályok tananyagának méltató rendszerezésénél felteszi a törvénykönyv, hogy a vallási s erkölcsi élet elemeivel már a schola vernaculában megismerkedik az ifjúság. Ezeket az alapokat a középiskolának csak szilárdítania kell, hogy a keresztény élet épületét megbírhassák s így az állam a kifejlett nemzedékben jó és erényes polgároknak örvendhessen. A Ratio a szorosan vett vallásoktatásra heti két órát szán; ámde megköveteli, hogy a tanulók lelki vezetői vasár- és ünnepnapokon délelőtt s délután is szenteljenek bizonyos időt a keresztény áhítat ébrentartására s fokozására, hogy egyrészről a gyermek a zsenge kortól fogva megszokja az ünnepek méltó megülését, másrészről pedig a nemes foglalkozás kevesbbítse számára a bűnök alkalmait. (38. §.). Mindjárt a vallástan után a latin nyelv foglalja el a legtekintélyesebb teret a tanulmányok rendjében, mint amely Magyarországon az idők folyásában második anyanyelvvé alakult. A régi Ratio s II. József korának szelleméhez visszonyitva nagyon kellemesen lep meg bennünket az a buzgalmas szeretet s egyben erélyesség is, amellyel az új Ratio a magyar nyelvnek szorgos művelésére ösztökél. „Nincs már többé helye a vonakodásnak, félelemnek, minthogy a hazai nyelvnek tanítását és ápolását királyi szentesítéssel ellátott állami törvény követeli meg Magyarország összes gimnáziumaitól s akadémiáitól." (40. §.) A tanárok ebben a munkában ne kiméijenek semmi fáradságot, A magyar nyelvnek annyi tanára legyen, ahány tanár csak tanít a középiskolában.