Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1913

Iskolai közlemények az 1913/1914. tanévről - IX. A tanintézet 1913 — 1914. évi története

„A vad tatár kán xerxesi tábora", „a világot ostromló töröknek napkeletet leverő hatalma", „titkos gyilkosaink keze", „a szent rokonvérben füresztő visszavonás tüze" s „a holló szárnyaival lebegő zordon enyészet" mind nem tudta tönkre tenni kisded népünk nemzeti egységét és önállását! Nem tudta tönkretenni, mert a mi nemzetünk — a maga egészében — „a zivataros századok"-ban erőt és lelkesedést mindig egy felsőbb, egy magasztosabb világból kért és kapott küzdelmeihez. Abból a felsőbb, magasztosabb világból, amelyben — a vak Milton látomása szerint — jászpisz-padozatokon a szentek amarant- és aranykoronái ragyognak, abból a világból, ahol — Dante költői viziója szerint — a Venus és Mars égkörein túl a királyi szűz ifjak s a kereszt apostoli hősei megdicsőült fényben tündökölnek, abból a varázslatosan szép Empyreumból, ahol a csodás „fényrózsa" ezernyi szirmait a megdicsőültek lelkei alkotják: abból a felsőbb, magasztosabb világból, amely nekünk, árva magyaroknak, az apostol-királyokat, a királyi szenteket és szüzeket nevelte — védőkül ! Igen, Kedves Ifjak, ebből a felsőbb, magasztosabb világból kaptuk mi magyarok mindig nemzetfenntartó erőnket azoktól az égbeszállt véreinktől, kik „uralkodnak vala két országban: Magyarországban és mennyországban". A „zivataros századokban", a „véremésztő harcok napjain" a magyar nép imádságos áhítatából szivárvány-hid szövődött e Kárpátok övezte bérces kis haza és a magyar szentek égi lakóhelye : a mennyország között, s ezen a szivárvány-úton küldték le égi pártfogóink, magyar véreink az erőt és lelkesedést nemzeti küzdelmeinkhez. Ennek a mult ködéből kifejtekező szépséges szivárvány-hidnak az „örök vizek" felett lebegő ívezetéről ragyog le ma is felénk, elárvult magyarok felé, egyik kedves szentünknek: Szent Imre hercegnek dicsőséges alakja. Ügy képzelem, hogy a többi szentek is ott a fényes mennyországban ma velünk együtt ünneplik Szent Imre hercegünket. S úgy érzem, hogy, amint Isten jelen volt ott az égő csipkebokorban Hóreb hegyén, épúgy jelen van itt a magyar szentek emlékét híven őrző „késő unokák" szivében is — segítő kegyelmével. Azért e valóban ünnepélyes és alkalmas pillanatokban Szent Imre erényeiből egy-két vonást akarok odavetíteni, Kedves Ifjak, a ti lelketek fehér falára, hogy azok ott berögződvén, az igazi magyar ifjú jellemképét alakítsák ki bennetek, s így Szent Imre erényei — veletek és bennetek egy szebb, tisztább jövendő magyar közélet kialakulásának reménytkeltő zálogaivá váljanak.