Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1913
A pécsi gimnázium története
A modern kor álláspontjáról tekintve mindenesetre szegényesnek tetszik a szóban forgó tanulmányi rend, amely a pragmatikai gondolkodású szellemek részéről sok nyílt vagy rejtett gúnynak, gáncsnak türelmes céltáblája. Ám az az időszak s az a rend, amely megteremtette, — sajnos — nem láthatta magát két-három századdal idősebbnek a ténylegesnél. Az ő jelenüknél megszakad az akkori történelem futása. Az élet szükségleteit az ő közvetlen multjukból s jelenükből lehettek csak képesek megállapítani. Ott pedig egy forrongó gondolat — s érzelemchaos tűnik a szemükbe, amelyről nem csak a jezsuiták, hanem a világi társadalom hatalmas számú egyedei is úgy Ítélnek, hogy veszélyezteti a vallás-erkölcsi életet s kockára veti a meglevő társadalmi és állami rendet. Ha ma feltámadna valaki közülük, a feltett kérdésre, hogy vájjon az ő úttörő pedagógiai rendszerük helyett mért nem alkalmaztak a modern kor ízlésének is jobban megfelelőt, egyebek között bizonnyal Chrysostomus gondolatával felelnének: „Ha az épület alapjai megrendültek, inkább építőkre van szükség, hogy megjavítsák a hiányokat, mint művészekre, hogy felékesítsék a falakat ..." 1 Az iskolák beosztásának s a jezsuita atyák módszeres eljárásának ismertetésére ezúttal nem terjeszkedem ki. Hisz a pécsi iskola is egyik stereotíp tagja volt annak a láncolatnak, amely a Jézus-társaság iskoláiból Európa-szerte kiformálódott. Az ausztriai provinciában, ahova a magyarországi jezsuita-iskolák is tartoznak abban az időben, a Molindes-féle gimnáziumi utasítások tán még szorosabb egyöntetűséget létesítenek, ha lehetséges volt, mint egyebütt a világon. Elrendelik, hogy „ha valaki bármikor tartományunk bármely iskolájába vagy gimnáziumába belép, mindenütt egészen ugyanazon nemű foglalkozással találkozzék". 2 A pécsi intézet tanúimányi viszonyainak vázolásánál tehát csak azokat kellene számba vennem, amiket oly sokan és oly sokszor papirra vetettek. Annál több egyedi változatra bukkanunk a Jézus-társasági atyák nevelő buzgalmának szinterén. E tekintetben bizonnyal a kor homlokterében álló lelki érdekek is támogatják őket. Sikereik legfőbb titka mégis csak abban keresendő, hogy a Ratio a maga alapszellemének megkristályosítását első sorban a rendtagok egyéni életében követeli meg. Az alázatosság s az erények gyakorlata a magasabb tanúlmányokhoz való jogosultság mellőzhe1 V. ö. Otten : The catholic Church and modern Christianity. S. Louis, 1907. p. 117. 2 Fináczy, í. m. I. 106. 1.
