Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1913
A pécsi gimnázium története
ságnak 1726-ban örvend az intézet. Ez évben a tanuló ifjak száma túlhaladta a 400-at. A tanárok száma is egyre változik. Lassankint, úgy tetszik, az a gyakorlat szűrődött le a viszonyok követelményeiből, hogy 3 tanár osztja meg egymás között a 6 tanfolyamból álló iskola terhét. Tanügyi munkásságuk szellemét és módszerét a rendi közlélek s az ő önálló pedagógiai törvénykönyvük, a Ratio studiorum, határozza meg. Észreveszik, hogy a korszellem vajúdásából az ú. n, egyedi korszak születik meg, amely nehezen tűri a tekintélyt s amely az egyéni törekvéseknek jogosultságát mindenek fölött hangsúlyozza. Ez az irányzat erős aggodalmakkal tölti el őket. Hívő lelkületük azt sugalmazza, hogy az ember végső célja az egyedi korszakban sem lehet más, mint a tekintélyi elv uralma idején; hogy az élet mélységeiben változhatatlan igazságok vannak, amelyek több, kevesebb világossággal fel-feltűnnek a feléjük fordult lelkek intuitióiban s amelyek nem adhatják át a teret egy teljesen elülről kezdett, egyéni bölcselkedésnek, holmi apró, kedvvel becézgetett gondolatoknak a nélkül, hogy a szellemi fejlődés folytonossága s az egyéni élet harmóniája kárát ne vallaná. Ennek a meggyőződésnek hatása alatt a nevelésben sem keresnek puszta öncélt. A mélyreható pedagógiai irányzatok mindenkor úgy látták és látják mai is, hogy a nevelés valódi céljának felkutatásában — akarva, nem akarva — a vallás tengerpartjára kénytelenek leszállani. Lélekben a Jézus-társasági atyák is itt járnak szüntelen. Következetes elvi életük hozta magával, hogy az élet útmutatóit is ezen végső cél irányában igyekeznek felállítani. Ennek a szellemnek az áramlása a Ratio studiorumban léptennyomon felismerhető. A rendi tartomány-főnököknek — a számukra kiadott utasítások szerint — első sorban arra kell törekedniök, hogy a tanulók az összes iskolai tárgyak előadásaiból buzdulást merítsenek „Teremtőnk és Megváltónk megismerésére s megszeretésére.' A házfőnököknek (rektoroknak) meghagyja az ő ugyancsak külön szabályzatuk, hogy a szolid erények ápolása után a tanulmányi ügyek fellendítésére szenteljék minden igyekezetüket.'- A tanári gyűléseken az ifjúság erkölcsi gondozásának kérdése állandóan napirenden legyen, (n. 18.) Ugyanezen érdemben a rektor a szükséghez mérten rendkívüli exhortációkat 1 Corpus institutionum Societatis Jesu. Antverpiae, 1704. A p. 1336. . . Regulae provinciális, n. 1. * Regulae rectoris, n. 1.
