Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1913

A pécsi gimnázium története

íeledkeznek meg a jó atyák. Felkeresik, élelmi szerekkel, üdvös intelmekkel látják el őket. Fáradoznak ajtóról-ajtóra kiszabadításuk érdekében. Egyeseket a szégyenhaláltól mentenek meg. Számos, csonkításra itélt egyén füleit, orrát köszönhette buzgó közbenjárásuknak. Lelkipásztori teendőik végzése közben eleven hitük s bátorságuk szinte csodákat mivel. Az Oltáriszentség tiszteletét felvirágoztatják. Urnapi körmenetükön a nem katholikus Thüngen generális is megjelenik a katonasággal együtt s ágyuk dörgése jelzi a keresztény hitélet diadalmát. A magyar népnek régi, patinás hitében szunnyadozó Mária-kultusz új erőre kap. A Nagy-Boldogasszony napja Pécs egész vidékének központi ünnepévé leszen. Poraiból elevenedik meg az iskola is, amely a mai főgimnázium csirájának tekinthető, A Jézus-társasági krónikás így emlékezik meg róla az 1687. esztendőnél: „Miként az újszülött, úgy gőgicsél a maga irodalmi bölcsőjében, 16 tanítványt számlálva".

1 Az 1688. évnél pedig: „A pécsi Pallas más szavakat kezd kiejteni" 2. 1689-nél: „. . . már járni próbál s bár egy kissé nehezen megy még, a fogalmazás lépéseivel tesz kísérletet".

3 A Jézus-társaság tagjai az irgalmas szeretet érdekében, amelynek jóformán minden skáláját átélni nemes ambíciójuknak tartják, nem riadnak vissza semmi áldozattól. Volt eset rá, hogy egyik-egyik atya 400 600 hívőt gyóntat meg napjában.

1 Gyakran kemény téli időben sátor alatt töltik az éjtszakát. Éheznek. Szomjaznak. Egyes helyeken dorongokkal törnek rájuk. Halált megvető buzgalmukkal elérik, hogy az illetők „letevén a dorongokat, az igaz hit kebelébe tértek".' A pécsi születésű P. Bittevire Andocs táján reágyújtják a házat s fegyverekkel keresik halálra. Ám a tiszteletreméltó apostol látása akkora varázserővel hat az üldözőkre, hogy lövésre kész karjaik lehanyatlanak. Bittevi megmenekül a Gondviselés kegyéből, hogy később a kitört halálvész alkalmával sok léleknek legyen még utolsó vigaszára, amig a pestis magát is el nem ragadja a szeretet martirjaként. A szkeptikus Sainte-Beuve említi, hogy, aki Krisztust példaképének nem tekinti s a keresztény vallás szellemében meg nem fürdik, abban mindig hiányzik valami az igazi emberből. Ezt a hiányzó valamit — talán a szívnek lebilincselő gyengédségét s e mellett a 1 Litt. ann. p. 8. 2 U. o. p. 15. 3 U. o. p. 28. 4 U. o. p. 12. 6 U. o. p. 13.