Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1912

Iskolai közlemények az 1912/1913. tanévről - VIII. A tanintézet 1912—13. évi története

110 Imával kezdtük és végeztük az előadásokat; a téli időszakot kivéve, naponkint szentmisét, vasár- és ünnepnapokon az ifjúság szentbeszédet hallgatott, tanulóinkat állandóan és alkalmilag a vallásos, jó erkölcsök, emberi és hazafias erények követésére buzdítottuk: hálára, alázatosságra, erkölcsi tisztaságra, türelemre, engedelmességre, szorgalomra, hazaszeretetre, törvények és törvényes feljebbállók tiszteletére. A szokott egyházi körmeneteken testületileg vettünk részt. Az iskolai ünnepeken: Veni sancte, Te Deum ünnepén, április 11-én, a koronázás évforduláján, Szt. Imre, Szt. Alajos, Szt. Erzsébet, O felsége és a zirci apát úr nevenapján s egyéb ünnepélyes alkalmakkor ünnepies istentiszteleten vettünk részt. Szt. gyónást és áldozást ez évben is ötször végzett az ifjúság: 1. Mária nevenapjára (szept. 14—15.); 2. Szt. Imre napjára (nov. 4—5.); 3. Karácsony ünnepére (dec. 22—23.); 4. Húsvétra (márc. 16—17.); 5. Szt. Alajos napjára (június 20 -21.). Ezen kivül igen sok tanuló, követve Őszentsége tanácsát, időn kivül is járult a töredelem szentségéhez és vasárnaponkint a diákmise alatt mintegy 60 70-en, sokszor többen is, járultak önként az Ur asztalához. Tanulóink lelkületének nemességét mutatja az is, hogy valahányszor jótékony, vallásos, vagy emberbaráti célra adakozásra szólítottuk fel őket, készséggel hozták el filléreiket a jó ügy előmozdítása érdekében. így Péterfillérekre 100 kor., Jézus szent gyermekségére 103'82 kor., a Vakok Orsz. Egyesületének és Gyermekszanatóriumnak 32'50 kor., a Légrádon felállítandó Zrinyi Miklós szobrára 11'21 kor.-t gyűjtöttek. A „Zászlónk" ifjúsági folyóiratot 350 tanulónál több járatta. Ez alkalmat is felhasználjuk arra, hogy tanítványaink szívében az irgalmasság tényeinek gyakorlatát ápoljuk és felhívjuk őket, felkérjük szüleiket, tegyék lehetővé gyermekeiknek, hogy a jótékonyság oltárán filléreikkel áldozhassanak. Ha azt akarjuk, hogy mások könyörüljenek rajtunk, nekünk is meg kell könyörülnünk másokon s nyomorukat enyhítenünk, a szent célokat előmozdítanunk. Nem hallgathatjuk azonban el, hogy az a folytonos zaklatás, amelynek országos és helyi, de még állami intézmények részéről is ki vagyunk téve, jóformán már tűrhetetlen s a különféle gyűjtésekkel való erőszakoskodás épen a nemes ügyek iránt közönyösséget, a szegényebb fiukban pedig, mert adni nem tudnak, restelkedést vagy elkeseredést szül. Azért az volna a helyes, ha gyűjtés csak rendkívüli esetekben s akkor is miniszteri engedély alapján történhetnék. Tanulóink hazafias érzésére úgy is akartunk hatni, hogy idegen hangzású neveik helyett magyar nevek felvételére buzdítottuk őket.