Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1912

Visszapillantás a pécsi ciszt.-r. főgimnázium Faludi-Önképzőkörének ötven éves történetére

21 a Kört magas színvonalra emelje. Az önképzőkört nem a szárnypróbálgatások miatt becsülte nagyra, hanem azért, mert az ifjúság itt szereti meg a munkát, mely itt nem kényszer és vallás-erkölcsi életét itt fejlesztheti szabadon, önkéntesen. Ragyogó ékesszólással mutat rá a társadalmi bajokra, melyek ifjaink jövőjének helyes kialakulását gátolják. „Általános — mondja egy helyütt — az elégedetlenség, az életkedv hiánya. Korunknak gyermeke ném tanulja meg csapongó vágyainak, igényeinek szárnyát szegni; magasra szálló, sokszor csak álomképek után törő vágyának kielégítésére nincsenek meg a kellő eszközök. Ez elégedetlenséget szül, megbénítja az életkedvet. Ennek következménye, hogy az élet viharával még meg sem küzdött ifjak önként elvetik maguktól zsenge életük bimbóját, szerte felhangzik a nyomornak panaszos siráma. Mi ennek az oka ? Az, hogy nincsen meg a kellő munkaszeretet, nincs meg a szivekben a szükséges vallásos érzület, hogy — mint Hesiodos mondja — a gyermek már őszült fejjel jön a világra s a nép Isten szavát sem veszi semmibe. Ezért irja a munka megszeretését és az önként fakadó vallásosság elvét az önképzőkör zászlajára, mert e két elvvel diadalra visszük az intelligenciát, ez pedig a népet". Greksa igen helyesen nagy súlyt helyez a szabadelőadásokra, melyeket két csoportra oszt: vannak olyanok, melyeket valaki előre elkészít, megtanul és szórói-szóra elmond; és olyanok, melyek csak vázlatban vannak meg, s élőszóbeli fogalmazásra várnak, melyet rögtön, az előadás alkalmával kell végezni. Igazi értéke csak ez utóbbinak van, mert ez szoktatja legjobban az embert a rögtönzésekhez, melyeknek az életben legtöbb hasznát látjuk. Érdekes az is, hogy mig az előző elnökök általában nem nézték jó szemmel a versfaragást, sőt Zalai egyenesen kárhoztatta a vele való foglalkozást, addig Greksa súlyt helyez a versírásra és elitéli azt a véleményt, mely ellene fordul. „Nem az a célunk, — úgymond — hogy költők legyünk, hanem hogy megtanuljuk a stilust. Gördülékeny mondatszerkesztést, a stílusnak legszubtilisebb titkait a költészeti gyakorlatok fedik fel előttünk". A stilus e nagy mestere bizonyára saját tapasztalatából beszélt és hirtelen én sem mernék ellene mondani, de azt hiszem, hogy mégis csak a kiválasztottaknak való ez a tanács, azoknak, amilyen Babits Mihály volt, aki 12 évvel ezelőtt kemény kritikák után sem riadt el a versirástól, sőt az életben még nagyobbakat kiállt s ma csodaszép Danteforditással ajándékozta meg irodalmunkat. Bár Greksa nem ellenezte a versírást, feltűnő, hogy mig Zalait egyik évben 58 verses művel zaklatták, Greksa 4 év alatt sem érte el ezt a számot.