Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1912

Visszapillantás a pécsi ciszt.-r. főgimnázium Faludi-Önképzőkörének ötven éves történetére

12 Kör tagjait. Ilyen levél a sok közül Szvorényi József, egri igazgatóé, az Akadémia tb. tagjáé, akinek bölcs irod. tanácsaiból egy-kettő igy hangzik : Tizszer vegyék Önök a jó könyveket a kezökbe addig, amig a tollat kétszer, s egyelőre a nagy minták másolását kétszer, mig az eredeti alkotás megkísérlését egyszer. Es ha irnak, soha munkájukkal készen ne legyenek előbb, mint mikor már azon tökéletesíteni többé képeseknek nem érzik magukat. Gyakran tagadják meg az örömöt magoktól, hogy azt, ami most elkészült s még ma az önöké, holnap a világévá tegyék, minthogy ezen perctől fogva nem azt kérdik többé: mely életkorunkban, mennyivel és mennyi idő alatt, hanem milyent adtunk . . . ? Garaynk mindvégig szégyelte „Csatár"-ját s Petőfi a „Falu kalapácsá"-t s mig viszont Berzsenyi közel betüszerint megőrizvén a „nonum prematur in annum" tanácsot, egyszerre naggyá lett." E jótanácsoknak meg lett bizonyára az a jó következménye, hogy a biráló-bizottság még nagyobb szigorúsággal selejtezte ki az évkönyv számára összegyűlt anyaghalmazt. Nem csekély hatással volt a tagokra Váradi Antal dr. lev. tag levele is, melyből jegyzőkönyvbe foglalták a következő részt: „Faragjunk őseink kelevézeiből vándorbotot s járjuk be vele a haladó külföldöt, — tanuljunk attól haladni, aztán térjünk vissza haza, kovácsoljunk vérrozsdás őskardjainkból ekét és gyárkereket, molyette nemesi okleveleink hátára írjuk le tudományos tapasztalataink összegét s több hasznát fogjuk venni, mind a háromnak, mint a Petőfi „magyar nemese", mely még mindig él és kisért napjaink szellemi napvilága dacára." A működésnek és kifelé hatásnak tagadhatatlanul legfőbb indító eszköze az Évkönyv volt, azonban a fönt idézett Szvorényi-levél mintha előre vetette volna árnyékát annak a kegyetlen intézkedésnek, melyen a közokt. kormány dolgozott. Lehet, hogy Szvorényi, mint a közokt, tanács tagja, tudott már a dologról és levelével el akarta rá készíteni volt kedves tanítványait. Egyik-másik tanár is sugdoshatott az ifjaknak miniszteri rendeletről, mely az önképzőkört meg fogja reformálni, mert némi félelemmel fejezték be az 1875—76-ik tanévet. A valóság nem cáfolta meg a kósza híreket. 1876. június 31-én megjelent a „Középtanodai rendtartás", melynek 28-ik pontja egészen új irányt és külsőt ád az önképzőkörnek. Eme, az önképzőkörök történetére fontos pontokat ide iktatom : Minden intézetben ifj. könyvtár rendezendő, mely az iskolai oktatással kapcsolatos, azt kiegészítő olvasmányt nyújtson. A könyvtárral kapcsolatban a felsőbb osztály tagjai önképzőkört is alkotnak, egyes szaktanár vezetése és az igazgató felügyelete alatt. Azonban kiváló gond fordítandó, hogy