Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1912

Visszapillantás a pécsi ciszt.-r. főgimnázium Faludi-Önképzőkörének ötven éves történetére

1 9 Kajdi Imre nemes lélek, az ifjúságért rajongó pap volt; megérdemli, hogy az ifjúsági önképzőkör is hálásan őrizze emlékezetét. * * ¥ Az 1866-ik évvel új korszaka kezdődik a Körnek, melyet nemcsak a tekintélyes 22 esztendő, hanem a munkásság és eredmény is legnagyobb korszakává avatott az ifjúság irodalmi működésének. Nevezhetném ezt az epochális korszakot az önképzőkör aranykorának, de azt hiszem, hogy nincs az a szép és nagy jelző, mellyel méltóbb jellemzést mondhatnék, mintha egyszerűen a vezetőelnök nevéről Verbőczy-korszaknak nevezem. Sokan vannak még Pécs városában, akik Verbőczy szellemének nagyszerű qualitását, lelkének kitűnő erényeit az iskolából ismerik. Ez a szó nobilis és plasztikus értelmében igazi tanárember fiatalon vette át az önképzőkör vezetését, de mindjárt kezdetben akkora érettséggel, annyi tudással és rátermettséggel, hogy a Kör hamarosan a virágzásnak szinte elérhető magaslatára jutott. A magyar kultúrának az a napszámosa volt, aki egész tudását, minden idejét az iskolának szentelte, de elnöki hivatását oly öntudattal fogta fel, a szellemi impulzusok akkora intenzitásával delejezte meg az ifjúság lelkét, hogy szerény munkája el ne iszaposodjék kicsiny medrében, hanem a magyar kultúra tágas mezeit tegye televényessé. Egyik lelkes tanítványától hallottam, hogy valahányszor megcsudálta egy-egy beszédjében elméjének fenséges szárnyalását, mindaddig lehangolta az a tudat, hogy oly kevesen hallják szavát, holott egy egész ország tanulhatna belőle. De én mégis azt mondom, hogy egy tanárt sohasem a róla való beszéd tesz naggyá, hanem az iránta való érzés. Ez az érzés Verbőczy István összes tanítványaiban egybeforrt, egy közös nagy becsüléssé és szeretetté nőtt s ez bizonyítja legjobban, hogy 22 éves hosszú vezető munkássága áldásos volt. De beszéljenek az Írásban megőrzött tények és adatok I A jegyzőkönyvek az elragadtatás hangján emlékeznek meg elnökük egy-egy évnyitó vagy bezáró, ünnepi vagy emlékbeszédéről. A tartalom mélysége mindig összhangban állott a stilus költői szépségével és az előadás retorikai tökéletességével. Hadd álljon itt egy kis részlet egyik megnyitó beszédéből. „Az ősrege szavai szerint a Phőnix-madár elöregedvén, midőn a természet rendje és törvénye szerint az enyészet felé kellene közelednie, máglyára veti magát és annak lángjai közül megújulva, új erővel lép ismét ki és megifjodik. Sok hasonlatosság van ezen ősrege és az irodalmi kör élete közt. Egy-egy tanév végén rövid időre megszűnik, midőn ezen tanévre pályafutási célját már betölti és a következő tanév új erővel az életre, de a régi cél felé küzd és törekszik és ezen cél az önképzés, az J