Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1912

Iskolai közlemények az 1912/1913. tanévről - VIII. A tanintézet 1912—13. évi története

119 főorvos, Prakatur Tamás, dr., ügyvéd, Rátkay István, lapszerkesztő, Németh Károly, szolgabíró, Tribus Béla, járásbiró, ifj. Schmidt Károly, gyógyszerész, Inkey József, kórházi gondnok uraknak, akik a kirándulás sikerét előmozdítani szívesek voltak és érdekünkben fáradoztak; nemkülönben hálás elismerésünket nyilvánítjuk a mohácsi intelligencia azon tagjainak, hölgyeknek és uraknak egyaránt, kik kegyeletes és tanulmányi kirándulásunkat szives megjelenésükkel ünnepélyesebbé s igy ránk nézve felejthetetlenné tették. Midőn a kirándulásokról, mint a testedzés és ismeretszerzés alkalmas segítő eszközeiről számot adunk, két dolgot kötünk a szünidő előtt tanítványaink lelkére. Az egyikben emlékeztetjük őket arra, hogy a városi hatóságoktól évenkint átíratok érkeznek az összes intézetekhez, melyekben a városi erdőben időnkint felmerült tüzesetek okozói gyanánt tanuló ifjak vannak feltüntetve. Bár elég országútat taposó rossz ember van, kitől ily baleset inkább veheti eredetét, mint bármely tanintézet növendékeitől, de a gyanút nem kerülhetik el, ha magukról megfeledkezve, az erdők félreeső részein kóborolnak, az útról letérnek, felnőtt kisérő hiányában magánosan vagy csoportosan járnak-kelnek, vagy olyasmit tesznek, minek alapján a bűntény rájok bizonyítható. Ez indította a városi hatóságokat arra, hogy az e tilalom ellen vétőket erdőőrei utján büntetés végett fel fogja jelenteni. Szeretettel figyelmeztetjük azért tanulóinkat, szülőiket, hogy ifjaink mind a felnőtt kísérők nélküli erdei bóklászásoktól, mind a különben is fegyelembe ütköző dohányzástól s mindattól a szünidőben is tartózkodjanak, mi tűzesetre távolról okot szolgáltathatna. A másik dologban figyelmeztetjük őket, hogy intézetünk a tanulóknak egyes helyeken lábrakapott szüneti magános turizálását nem helyesli, nem pártolja. Ez ellen az 1910. évi május 10-én 302. ein. sz. a. különben a magas minisztérium is szigorú eltiltó rendeletet adott ki. Ellenmondás van abban, hogy a tanuló évközben csak tanári felügyelet alatt rándulhat ki, szünidőben pedig magánosan vagy csoportokban csavarog. Mellőzve, hogy ily vagáló tanulók az iskolai szabályokat rendesen félreteszik; mellőzve az erkölcsi romlást, melynek lépten-nyomon ki vannak téve korcsmákban, kávéházakban, szállásokon : csak a fizikai veszélyeket emeljük ki, melyek környékezik mindenfelől, hideg, meleg, szomjúság, ragály, útonállás rossz emberek részéről. Ezekre tekintve, gyermekeik boldogságát szívükön viselő szülők ily magános bolyongásra nem fogják bocsátani tanulóinkat; részünkről is figyelmeztetjük őket, hogy hasznos és kellemes kisebbnagyobb kirándulásokat csakis szüleik vagy önálló felnőtt helyetteseik kíséretében tehetnek a szünidőben is.