Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1912

Iskolai közlemények az 1912/1913. tanévről - VIII. A tanintézet 1912—13. évi története

HS május 26-án a VII. osztályt a Tettyére vezette légsúlymérői magasság mérés végzése s optikai eszközökkel való mérések begyakorlása céljából. d) Testedző kirándulások. Bosnyák Pongrác, tanár, május 10-én a Mecsekre és május 31-én Kantavárra, Kiss Albin, dr., tanár, a II. osztályt május 17-én a Tettyére vezette. Lulay Simon, tanár, május 17-én a III. osztály tanulóival a Tettyén, Börötzffy Károly, tanár, május 15-én az I, o., május 16-án a VII. o. tanulóival a Mecseken volt. e) Földrajzi kirándulások. Fránek Döme, dr., június 13-án az I. o. tanulóit a Mecsekre vezette a földrajzi alapfogalmak gyakorlása céljából. f) Történelmi kirándulás. Fránek Döme, dr., június 14-én az V. o. tanulóit a Tettyére vitte, hol a régi Pannónia felosztásáról és római életéről tartott előadást. g) Tanulmányi kirándulás. Május 31-én Hang Dániel, dr., vezetése alatt Párkányi Norbert, Börötzffy Károly, Lulay Simon, Fránek Döme, dr., Rássy Paulin és Holczinger Titusz kisérő tanárokkal intézetünk 89 növendéke Mohácsra rándult ki, hogy vármegyénknek e dunamenti szépen fejlődő nagyközségének nevezetességeit valamint történelmi emlékeit megtekintse és a csatatér emlékszobrát kegyeletes emlékezések közben megkoszorúzza. Megérkezés után a vonatról egyenesen a csatatéri kápolnához vonult az ifjúság, ahol szent misét hallgatott, melynek végeztével Keseríts Ferenc, apátplébános tartott rendkívül érdekes előadást a kápolnában levő csataképeket ábrázoló festményekről s azok jelentőségéről. A csatatéri kápolnától a polgári iskolába vonultak az ifjak s nagy érdeklődéssel szemlélték meg annak modern berendezését Brandt Ede, igazgató, szives kalauzolása mellett. Majd a Duna partján épült selyemfonó-gyárat tekintették meg, a honnan a községi „Margitasziget" nevü hajón a Csele-patak mellett fekvő harctérre vonultak az emlékoszlophoz. A mohácsi intelligencia szép számban kisérte ifjúságunkat e kegyeletes útra, mely rövid félóráig tartott ugyan, de elég volt arra, hogy ifjaink, kik közül legtöbben a Dunát még nem látták, a Dunamellék gyönyörű panorámájában gyönyörködjenek s Mohácsnak vizmentí életéről tapasztalatokat gyűjtsenek. A történelmi emlékekről regélő csatatérre s az emlékoszlophoz érve, az ifjúság elénekelte a Hymnust, majd Párkányi Norbert, tanár, a következő emlékbeszédet mondotta: Kedves ifjak! Megvallom, hogy némi elfogultság környékez, midőn e szent helyen, melyet hősvértől pirosúlt gyásztérnek, nemzeti nagylétünk nagy temetőjének nevez a költő, a kegyeletes visszaemlékezésnek kell fájó szavakat szentelnem. Mélyen érzem ugyanis, hogy nekem nem 8*