Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1911

LYAN EGY TESTÜLETNEK AZ ÉLETE, mint a babérfáé a mindig mozgalmas tenger partján: a hervadt, lepergett levél nyomán rögtön ujat fakaszt a soha sem nyugvó természet. Vajda Ödön helyén a magyar cisztercieknek 1911. szept. 19.-én és a magyar kath. egyház legfőbb kegyurának, apostoli királyunk Őfelségének 1911. november 21.-én kifejezett bizalmából Békefí Rémig, dr., áll. A fejlődés vágyának természetes ereje, a tanítórendi hivatás imponáló öntudatossága nyilvánult meg e bizalomban, mely a magyar tudományos világ egyik legelőkelőbb tagját állította a magyar művelődés egyik számbaveendő tényezőjének élére. A magyar ciszterci Rend saját értékének mértékét használta, amikor elismerő bizakodással az egyetemi kathedráról az apáti székbe kísérte azt, ki 30 éven át annyi ifjú előtt nyitotta meg a szellemi művelődés, hazafias érzés, vallásos-erkölcsi értékek forrásait. Közös eszményeiknek tiszteletéről és megbecsüléséről tettek bizonyságot a magyar ciszterciek, amikor a rendi köziélek képviselőjeként azt jelölték meg, aki gazdag élete legszebb örömének, legnagyobb büszkeségének mindig azt vallotta, hogy magyar ciszterci. Mert ez volt az uj apátúr egész életében, és nem tudott és nem is akart soha más lenni, mint magyar ciszterci: hűséges ápolója 1