Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1911

IV. Iskolai egyesületek. A) Faludi-Önképzőkör. Önképzőkörünk a jelen tanévben érte el fönnállása és működése ötvenéves fordulóját. A félszázados múlttal dicsekvő irodalmi kör Pécs város és Baranyavármegye kulturális történetében jelentékeny szereppel bír és jubiláris esztendejének lezárása a legörvendetesebb és legünnepibb mozzanatok egyike. Nagy multat jelző határkő előtt állva, büszke lelki gyönyörűséggel nézünk abba a korba vissza, mely az ifjúságot az önművelés iskolájának megalapítására inspirálta. Nem szükséges ugyan újból megállapítanunk, mi volt Önképzőkörünknek eredeti hivatása, mi volt az alapítók nemes célja, de lehetetlen nem hangoztatnunk és aranybetükkel rá nem vésnünk erre a határkőre, hogy egyesületünk nem pusztán kiegészítője volt az iskolának, hanem aranyhíd, mely összekötötte az iskolát a nemzeti kulturával; őrszem a nemzeti aspirációk határán; megalapítása pedig, bár kissé elkésve, de mégse későn, a nemzeti nyelv és literatura diadalmas zászlóbontása. Most egy csapásra nem lehet megállapítani, mennyi szolgálatot tett körünk nemzeti nyelvünk és irodalmunk ápolása és fölvirágoztatása körül, nem közvetlenül, csak közvetve is, hisz ily fajta egyesület sohasem végezheti a rovancsolást a maga szük határai között; de az is bizonyos, hogy a kör tagjaiból irodalmunknak nem egy hivatott munkása került ki, a jegyzőkönyvek pedig arról tesznek tanúságot, hogy működése nem csupán a fiatalos enthuziazmusnak volt könnyű szárnyalása, hanem mindenkor a legszorosabb kapcsolatban állott nemzeti kultúránk fejlődésével. Azok a kiváló egyéniségek, kik Önképzőkörünk csöndes vizeiről a kultúrális áramlatok hullámhegyeire jutottak fel, bizonyságul állanak előttünk, hogy az a tavaszi munka, melyet itt kezdtek meg, nem volt hiába. A szellem világában is, mint a fizikaiban, beláthatatlan a fejlődés szövevénye, a gondolat és érzés lassú érésének végtelen apró mozzanatokból álló szintézise, de midőn ötven év nagy léleknevelő