Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1911

23 is — de le tudta győzni fejlődésünk akadályait: addig ma szinte tehetetlenül állunk azzal a folyton tartó vérvesztéssel szemben, amelyet a tömeges kivándorlás révén kell elszenvednünk. Ellenségeink száma növekszik, mi pedig folyton fogyunk. A nemzetiségek egyre vakmerőbben támadnak a magyar faj szupremáciája ellen és a fajmagyarság száma egyre csökken. Gazdasági önállóságunkat úgy tekintjük, mint önálló nemzeti létünk elengedhetetlen biztosítékát, és íme, a gazdasági fellendülésünkhöz szükséges munkaerő folytonfolyvást kevesbedik, ami pedig még megvan, az kiszolgáltatva a szociáldemokrácia lelketlen izgatásainak, képtelen követeléseivel állandóan lebegteti az amúgy is ezerféle bajjal küzdő magyar gazdaközönség feje felett a Damokles-kardot. Lehetetlen — fűzi tovább elmélkedését —, hogy mindezek elgondolására el ne szoruljon a hazáért aggódó igaz magyar szív, amely saját érdekeinek szűk köréből még ebben a sivár korban is fel tud emelkedni az eszményiség magaslatára. És hogy vannak még ilyen szívek, azt — hála légyen érette a Mindenhatónak — nap-nap után tapasztaljuk. A sajtóban és élőszóval, a napi politika és társas élet terén állandóan felszínen vannak vigasztalan jelenünk eme kérdései és megoldásukat illetőleg egyre újabb meg újabb eszmék kelnek életre. Annyi bizonyos, hogy a nemzeti élet jelenségeinek megfigyeléséből leszűrődött bölcseségnek, politikai éleslátásnak és helyes nemzetgazdasági érzéknek kell közrehatnia s csak így jöhet létre valamikor az óhajtott megoldás. Ezek a fényes képességek adják meg a hivatottságot hozzá, amiképen multunk nagyjelentőségű kérdéseinek megoldásához is megadták egy Széchenyinek, egy Kossuthnak, egy Deáknak, meg mindazoknak, akiknek a Gondviselés részt juttatott sorsunk intézésében. Hogy azonban minden fényes képesség mellett is elsősorban a fajszeretetnek lehet irányító, gondolatokat sugalmazó, eszméket érlelő szerepe, azt kétségbevonni nem lehet. Ez a fajszeretet sugalmazza az alábbiakat is, amelyek talán anyagot nyújthatnak a körülményeket nagyobb avatottsággal mérlegelő, rendszeresebb politikai és nemzetgazdasági gondolkodásnak. Ezen alapvetés után kifejti, hogy csak az hagyja itt könnyen hazáját, csak az cseréli fel kenyérkereső szerszámait a vándorbottal, aki nem hagy itt semmit, legfeljebb keserves emlékeket és akit anyagi érdekei egyenesen arra utalnak, hogy másutt keresse boldogulását. Szegény népünknek, mióta figyelme úgyszólván kizárólag csak az anyagiakra van irányítva — se részben kegyetlen munkát végeztek a „világosságot" terjesztő sajtótermékek — az élet bajaival, nyomorúságaival, a sors csapásaival szemben nincs meg többé az az ellen-