Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1911

19 fogva tagja lett, minden befolyását arra használta fel, hogy az apátság évi fölöslegének legnagyobb részét az előszállási birtokba helyezze el, mert ott dúsabban kamatozhat a befektetett tőke, mint a rend bármely más birtokán. A tanár kötelességtudását, katonás rendszeretetét, mások munkáját érdem szerint méltányló igazságosságát és humánus érzését vitte magával Vajda Ödön új munkakörébe is. Minden idejét, amelyet irodai munka, vagy a magyaros vendéglátás kötelessége nem foglal le, a gazdaságban tölti. Rossz időt, rossz útat nem ismer. Sokat jár gyalog, még többet kocsin, sőt, hogy jobban utána nézhessen minden mezei munkának, lóháton is. A 80-as években sokat jár Boglár nevű hátaslován, rendesen egy fiatalabb gazdatiszt kíséretében, akire nézve az ilyen kirándulás felért egy valóságos vizsgálattal. Általában a gazdatisztekben munkatársait látta és becsülte. Míg az idősebbek tapasztalataiból maga is okulni igyekezett, addig igen nagy gondja volt a fiatalok nevelésére. Példájával, buzdításaival, vagy korholásaival akarta bennök felébreszteni az áldozatokra is kész munkaszeretetet s még télen is módot talált arra, hogy megmentse őket a káros tétlenségtől. Ilyenkor mint a jó hadvezér katonáit — elméleti feladatok kidolgozására szorította őket, hogy azon feltaláló képességöket gyakorolják és esetleg hiányos ismereteiket kiegészítsék. Emellett azonban igen nagy gondja volt itt is — akárcsak az iskolában — a jellemképzésre. Mindenekfelett nyiltszívüségre, egyenességre akarta szoktatni azokat, akiknek megbízhatóságához majdan igen nagy érdekek fognak fűződni. Még külsőségekben is megkívánta tőlük a hivatásuknak megfelelő viselkedést. Semmit sem gyűlölt annyira, mint az alattomosságot, a túlzott megalázkodást és a kertelgető beszédmódot, de meg ezeken felül a gazdatisztekhez legkevésbé illő ficsuros öltözködést, divatmajmolást, amit széllelbéleltség, megbízhatatlanság jelének tartott. Megbecsülte a cselédet is. Apraját-nagyját névszerint ismerte és szólította. Mindenik érezte, hogy szigorú tekintete és összeráncolt homloka mögött, mellyel munkájokat szemléli és a legkisebb mulasztást is felfedezi, aranyszív rejlik. Nagyon jól tudták a cselédek — és ez szinte közmondássá lett ajkaikon — hogy „az uraság fényes szeme mindent meglát" és a hibában talált embernek megérdemelt megrovása nem fog elmaradni. Azonban pattogó hangjából is több jóságot éreztek ki, mint haragot. Emberséges bánásmódjával hűséges ragaszkodást keltett bennök személye és rendje iránt, amiért azután a nagyobb személyi változások szinte ismeretlenek voltak az előszállási uradalomban. A szolgálatból való elbocsátással csak az igazán 2*