Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1910
Iskolai közlemények az 1910-1911. tanévről - Ösztöndíjas, jutalmazott és jótékonyságban részesült tanulók
64 Lisziák Elek, Magyar István, III. o., Magyar Miklós, Szende Antal, II. o., Gith József, Jantay József, Körmendy Lajos, Kacskovics Jenő és Tarján László, I. o.,) összesen 21 tanuló részesült 6000 K. értékben. 4. A pécsi püspöki árvaházban Dollinger András, Hartl Gyula, Léja Aladár, Róth Alajos, Schmellás Gyula, II., Hajós Gyula, III., Hajas István, Tordai Béla, IV., Gábor János, Molecz Lajos, Németh László, VI., Réti József, VIII. o. t., összesen 12 tanuló nyert (egyenkint 600 K.) 7200 K. értékben teljes ellátást. Összesen 66 tanuló élvezte az emberbaráti intézmények jótékonyságát 19320 K. értékben. A jótékonyságot cselekvők leljék meg jutalmukat a földön és az égben! D) Újabb alapítványok. Nagy örömmel jelentjük, hogy az intézetünkhöz kötött alapítványok száma az idén ismét hárommal szaporodott. Az eg3dk az ifjúság nemes, áldott lelkű jótevőjének, Zsinkó István, pécsi apátkanonoknak emlékét van hivatva megőrizni, a másik a volt tanítványoknak szeretett tanáruk és igazgatójukhoz való ragaszkodásuknak és hálájuknak utánzásra méltó kedves megnyilatkozása, az Inczédy Dénes-féle jutalomdíj-alapítvány; a harmadik pedig Lechner János pécsi apátkanonoknak fennkölt gondolkozását és nemes szívét lesz hivatva megőrizni. Az alapítólevelek szószerinti szövege ez: 1. „Zsinkó István karácsonyfája“ alapító levele. Alapító oklevél. mellyel örök emlékezetre adjuk mindenkinek, aki az emberbaráti érdemek iránt elismerő lélekkel és hálás szívvel bír, hogy mi, alulírottak, elengedhetetlen kötelességünknek ismertük: Istenben boldogult Zsinkó István, Jézus szíve szerinti pap és székesegyházi kanonok, csodás önzet- lenségű emberbarát és lángoló hazafi, áldott emlékének megörökítésére főt. Bitter Illés, ciszt. r. áldozópap és főgimn. tanár lelkes indítványára közadakozásból befolyt 400, azaz négyezer koronát örök ösztöndíjalapítvány gyanánt letenni. „Zsinkó István — mondja az emlékbizottság zárógyűlésének jegyzőkönyve, — a szeretet apostola volt, azé a szere- teté, mely önmagát teszi szegénnyé, hogy másokat gazdagítson, mely a maga tűzhelyén oltja ki a lángot, hogy másoknak melegítsen, azé a szeretető, mely saját vállaira rak sok gondot, hogy másoknak homlokáról letörölje az aggodalmakat, azé a szeretető, mely az Isten szerelméért sohasem fárad ki a jótevésben. Ez a szeretet, mint a szentély örök lámpája, bevilágít az örökkévalóság ösvényeire s fényt áraszt hősére akkor
