Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1910
Az energia fajtái és változásai
28 sából. És ez a körültekintő gondosság, amellyel leglélekbevágóbb és legszentebb apai kötelességét iparkodott teljesíteni, tiszteltté teszi előttem ma már porladozó útitársam emlékét. * * * Jelen alkalommal negyed ízben esik szó intézetünk Értesítőjében a hitnek és a természettudománynak viszonyáról. Végezetül vessünk még egyszer futó pillantást azokra az érintkező pontokra, amelyek körül legádázabb a tusa; ezek: a) mit tartsunk az anyagi világ keletkezéséről és kialakulásáról, b) mit a szerves világ eredetéről és fejlődéséről, c) mit az ember származásáról és történetéről. a) Az első kérdést illetőleg hitünk azt tanítja, hogy az anyagi világot Isten semmiből teremtette; további fejlődésének kutatása a természettudomány feladata. A természettudomány a világ eredetéről semmit sem tud; ha kialakulásáról kérdezzük, feleletül hipotézist kapunk, leggyakrabban a Kant-Laplace-félét. b) A második kérdésre vonatkozólag hitünknek az a tanítása, hogy az élet Istentől származik, de hogy közvetetlenül vagy közvetlen-e, arra nézve illetékesnek a természettudományt tartja. A természettudomány pedig azt vallja, hogy minden élő lény más élőlénytől származik; az életnek tehát e földön volt kezdete. Hogyan létesült az első élő lény, erre a kérdésre a természettudománynak csak hitelét vesztett hipotézise van; ez az ösnemződés. A szerves világ fejlődésének kérdésében a keresztény ember teljesen szabad. E kérdésre a feleletet nem hitünktől, hanem a természettudománytói várjuk, de ez a hozzá intézett kérdésünkre csak hipotézissel: a származástannal felel. c) A harc a hit és a tudomány között legkeményebb a harmadik kérdésben. A kinyilatkoztatás azt tanítja, hogy az ember lelkét Isten közvetetlenül teremtette, de hogy a testét is közvetetlenül teremtette-e vagy közvetetten, arról az egyház nem nyilatkozott. Meghagyta a tudományos kutatás szabadságát. A természettudomány túlzó hívei az embert testi és lelki tekintetben evolúció eredményének tekintik. De ne feldjük az evolúció csak hipotézis és pedig gyarló. Ez a rövid összefoglalás tanúsítja, hogy a hit és a természettudomány között összeütközés csak ott van, ahol vagy a hitbeli vagy a tudományos ismeretek — igen sokszor mindakettő — fogyatékosak. Ha tudjuk azt, mit tanít a hit és mit a tudomány, a kölcsönös megértés csak ott maradhat el, ahol nagyobb a harci kedv mint a tudományos készültség. Ha a tudomány egyedül az igazságot szolgálja és nem hirdet törvényt ott, ahol hipotézise is gyarló, a hitnek és a tudásnak nyugtalanító ellentéte azonnal eltűnik. A kinyilatkoztatás a hitnek és a természettudománynak érintkező határain csak két dogmát hirdet: Isten teremtette az eget és a földet azaz az oskhaoszt és a föld agyagából megalkotott embernek orcájára lehelte az élet leheletét, a többi kérdés megoldását a természettudományra bízza. Es a természettudomány nemcsak e két dogmánkat nem bírja megdön- teni-- csak hittel és nem természettudományi vizsgálódással megközelíthető kérdések ezek, — de az illetékessége körébe tartozó kérdésekben is,
