Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1909

Statisztikai adatok - VIII. A tanintézet 1909—10. évi története

108 zeteiben már oly áldásosán működik, behozhattuk volna s meg kell egyelőre elégednünk a reménnyel, hogy az intézet kibővítése alkalmával részesülhetünk csak áldásaiban, amikor minden tekintetben megfelelő helyről fogunk a kongr. részére gondoskodni. Imával kezdtük és végeztük az előadásokat, a téli időszakot kivéve naponkint szentmisét, vasár- és ünnepnapokon az ifjúság szt.-beszédet hallgatott, tanulóinkat állandóan és alkalmilag a vallásos, jó erkölcsök, emberi és hazafias erények követésére buzdítottuk: hálára, alázatosságra, erkölcsi tisztaságra, türelemre, engedelmességre, szorgalomra, hazaszeretetre, törvények és törvényes feljebbállók tiszteletére. A szokott egyházi körmeneteken testületileg vettünk részt. Az iskolai ünnepeken: Veni Sancte, Te Deum ünnepén, ápr. 11-én, a koronázás évfordulóján, Szt. Imre, Szt. Alajos, Szt. Erzsébet, Őfelsége és a zirci apát ur nevenapján s egyéb ünnepélyes alkalmakkor ünnepies istentiszteleten vettünk részt. Szt. gyónást és áldozást ez évben is ötször végezett az ifjúság: 1. Mária nevenapjára (szept. 11 —12.); 2. Szt. Imre napjára (nov. 4—5.); 3. Karácsony ünnepére (dec. 22—23.); 4. Húsvétra (márc. 20—21.); 5. Szt. Alajos napjára (jún. 20—21.). Ezenkívül igen sok tanuló, követve Őszentsége tanácsát, időn kivűl is járult a töredelem szentségéhez és többen hetenkint többször is az Úr asztalához. Tanulóink lelkületének nemességét mutatja az is, hogy valahányszor jótékony, vallásos vagy emberbaráti célra adakozásra szólítottuk fel őket, készséggel hozták el filléreiket a jó ügy előmozdítása érdekében. így Péterfillérekre 120 kor., Jézus szt. gyermekségére 102 kor. 75. fill., a Vakok Orsz. Egyesületének 88'70 koronát gyűjtöttek. A Mária Kongreg. Otthona részére az intézet 50 kor.-t küldött. A Zászlónk ifjúsági folyóiratot 300 tanulónál több járatta. Ez alkalmat is felhasználjuk arra, hogy tanítványaink szivében az irgalmasság tényeinek gyakorlatát ápoljuk és felhívjuk őket, felkérjük szüleiket, tegyék lehetővé gyermekeiknek, hogy a jótékonyság oltárán filléreikkel áldozhassanak. Ha azt akarjuk, hogy mások könyörüljenek rajtunk, nekünk is meg kell könyörülnünk másokon s nyomorukat enyhítenünk, a szent célokat előmozdítanunk. Nem hallgathatjuk azonban el, hogy az a folytonos zaklatás, amelynek országos és helyi, de még állami intézmények részéről is ki vagyunk téve, jóformán már tűrhetetlen s a különféle gyűjtésekkel való erőszakoskodás éppen a nemes ügyek iránt közönyösséget, a szegényebb fiukban pedig, mert adni nem tudnak, restelkedést vagy elkeseredést szűl. Azért az volna a helyes, ha gyűjtés csak rendkívüli esetekbe

0 s a'

tkor is ministeri engedély alapján történhetnék.