Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1909

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

40 csinálna a tudomány a világból, ha a hitet kiölné a társadalomból«.

1 A hitetlenség áttörné azokat a gátokat, melyeket a vallás az ember alacsonyabb hajlamaiban gyökerező lelki eldurvulás és elzüllés ellen emelt. A művelődés történetének legkimagaslóbb tényei az ember méltóságának megállapítása és a munka megszentelése. Mindkettőt a kereszténységnek köszönjük. »Az egyház sohasem ismert rabszolgákat gyermekei között. Ő hirdette és amennyire tőle függött, meg is valósította az erkölcsi egyenlőség dogmáját, az egyedülit, mely bátran hirdethető anélkül, hogy felforgatná a világot«.

2 Krisztus ajkairól hangzott el először: »Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkének kárát vallja«. Mindenkinek: úrnak és szolgának, gazdagnak és szegénynek, tudósnak és tudatlannak lelke végtelen értékű; az Üdvözítő érdemesnek tartotta meghalni érette. Az első nagypénteken ott a kereszt tövében tanúlta meg az emberiség, hogy a boldogság nem a pénz sokaságában, nem az élvezetek mámorában van, hanem a szív békéjében, melyet a lelkiismeret tisztasága ad meg. A lelkiismeret tisztasága a legnagyobb kincs földi életünkben; kezdete és záloga örökkévaló boldogságunknak. Az ember méltóságát szilárdabb alapokra fektetni, életét magasabbra értékelni nem lehetett volna. A munkának megnemesítését, megszentelését is a kereszténységnek köszönjük. Az ó-korban a munka a rabszolgák dolga volt. A szabadokat a rabszolgamunka megvetésére és a nem-szabadokon való uralkodásra nevelték. A kereszténységben a munka isteni szolgálat, erkölcsi tett. A Teremtés Könyvé-nek tanúsága szerint a munka a bűnbeesés előtt kötelesség volt, utána pedig penitencia is. Krisztus urunk 30 éves koráig keze munkájával kereste kenyerét. Példájára szent Pál apostol is. »Aki nem dolgozik, ne egyék« ; rettenetes mondás szent Pál korában. Az egyház a kezdődő középkornak a legkülönbözőbb elemekből összeverődött népeit »Ora et labora« jelszóval civilizálta, alaptörvényül jelentvén ki a szeretetet, mely az embereket egymáshoz közelebb hozza és életfeladatúi a munkát, mely őket előbbre viszi. És a tisztaságnak és szentségnek oly hatalmas alakjait s a tömegeknek irántuk való akkora tiszteletét tudta létrehozni ellentétben a harcias kor természetes eszményeivel, hogy a mai kor csúfolódó szkepticizmusa, amely elvesztette tiszteletét az anyagi jólétével kapcsolatban nem levő ideálok iránt, megérteni is alig bírja.

3 A kereszténység előtti korban »a szemérem és a felebaráti szeretet nem állottak az erények sorában«

4 és eltünésük manapság is első 1 Romanes G. J. i. m. 123. 1. - Chateaubriand: A kereszténység szelleme. Budapest, 188t. II. 313., 316. 1. 3 Foerster Fr. W.: A nemi élet etikája és pedagógiája. Budapest, 1909. 197.1. 4 Chateaubriand i. m. II. 331. 1.