Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1909

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

30 kövét sem érintette meg és talán már építésének megkezdése előtt el­porladozott.« 1 Az édesanyai könnyekben a chemikus csak oxigén, hidrogén és még néhány más elem vegyületét látja. Es azok a könnyek nem jelentenének semmi mást? Aki a természet magasztos jelenségein elgondolkozott, érezte, hogy tömegből, erőből és energiából — ezek a természettudományok szöglet­kövei — a nagy természet meg nem magyarázható. Létének oka rajta kívül van. A természet örök gondolata az örökkévaló Istennek. 2 Ez Isten létének kozmológiai bizonyítéka. Erejét a természettudományok haladása nem gyengítette. A szinte kiszámíthatatlan lehetetlenségekkel szemben miféle szerencsés véletlen kényszerítette volna az őskhaoszt, hogy kozmosszá ala­kuljon. Kivételesen szerencsés vak véletlenből származtatni a világot nem lehet tudományos eljárás. Értelmes voltunk tiltakozik ellene. Isten létének kozmológiai bizonyítékához társul a teleológiai. A termé­szetben csodálatos szépséggel, megkapó célszerűséggel: hármoniával talál­kozunk. A kísérletek, hogy ezen fönséges hármoniát mechanikai uton meg­magyarázzuk, kivétel nélkül hajótörést szenvedtek. A szerves természet tele van a célszerű berendezettség csodálatos jelenségeivel. Itt csak az anyagcserét említjük fel. 3 A szerves világ két országának : az állatországnak és a növény­országnak biológiai kölcsönösségét »a természetnek ezen áhítatot ébresztő, csodálatos, magasztos berendezését,« mellyel mind az állat-, mind a növény­ország szükségletei kielégítődnek, miféle természeti okokkal magyarázzuk"? Nem voltak elégségesek ezen kérdés megoldására az emberi művelődés eddigi századai. Hogy valamiféle szerencsés véletlennek szülötte legyen, olyan magya­rázat, mely szinte fellázítja értelmünket. Az anyagcserét azok közé a jelenségek közé sorozzuk, melyek rákényszerítik az embert Spencer H. vallomásának ismétlésére: »A titkok közepette, melyek annál nagyobbak lesznek, minél többet gondolkodunk róluk, fennmarad az az egyetlen bizonyosság, hogy mindig egy végtelen és örök erély van körülöttünk, melynek létét köszöni minden e világon,« 4 Mi, hívő emberek az erély helyébe Isten nevét tesszük. És ezt Spencer H. nem veheti tőlünk rosz néven, mert, hogy micsoda az a végtelen, örök erély, mely mindeneknek teremtője és fenntartója, nem tudná nékünk megmondani. Csak a magát Istenen túltenni-akarás szenvedélye ragad­hatja az embert ilyen mondásokra. Lord Kelvin szerint a szabad akarat hatalmának bizonyságai ezek. (Term. tud. Közi. 1894. 589. 1.) A kozmológiai és a teleológiai bizonyítékok igazolják, hogy a természet­tudományi gondolkodás nem zárja ki a hitet, sőt ellenkezőlég megkívánja azt, ha csak e világon mindent, még az emberi értelem legmagasabb 1 V. ö. Sír Oliver Lodge : Leben und Materie. Berlin. 1908. 102. 1. 1 U. o. 103. 1. 3 Lásd 10. 1. Jegyzet. 4 Spencer H.: Pillantás a vallás múltjára és jövőjére. Budapesti Szemle. XXXVIII. k. 32. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom