Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1909

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

27 szolgáltatta kielégítésén épül'fel; történeti tényt természettudományi vizsgálódással sem igazolni, sem megdönteni nem lehet. A keresztény világnézet isteni eredetének legerősebb bizonyítéka nagyszerűségén kivül abban rejlik, hogy bátran megáll az észnek legszigorúbb és legrészletesebb kutatásával szemben is.

1 A tények konstatálásában és megítélésében csak meggondoltságra van szükségünk, hogy végső következtetéseinkben hitünkkel ellentétbe ne jussunk és annak a manapság természettudományinak mondott materialista világnézetnek hívei ne legyünk. A természettudomány és a hit között csak azok lelkében támadhatnak dúló csaták, akik hitüket cserébe adják holmi divatos természettudományi nézetekért és igazságnak vallják a puszta valószínűséget és az axiómák nyilvánvalóságával ruházzák fel a közkedveltségnek örvendő hipotéziseket. Az elfogultság és az irányzatosság a természet buvárlása közben mindig rátalál arra, amit óhajtva vár. És ezeken a materialista óhajtásokon, nem pedig tapasztalati igazságokon alapúi a természettudományi világnézet. Ha a világnézetek küzdőterén körültekintünk, a hit és a tudomány testvéries viszonyát csak ott látjuk megzavartnak, a lét nagy kérdéseinek objektiv tárgyalásához szükséges higgadtságot csak ott látjuk fogyatékosnak, ahol irányzatossággal vagy egyoldalúsággal találkozunk. Érdekes példának Ígérkezik ezen állításunk megvilágítására a természetben jelentkező célszerűség kérdésével foglalkozó vélekedések ellentétessége. Baer K. E. (1792—1876), aki a mult század közepén Európában a zoológia nagy mestere volt (Darwin Gh.: A fajok eredete. I. 12. 1.), a természetben megnyilvánuló célszerűségből azt következtette, hogy az élet valami isteni hatalom oltalma alatt áll. Baer vezérszerepét a mult század második felében Darwin töltötte be. Ő a világ harmóniáját fizikai és chemiai erőkből akarta levezetni. A jelen században felvirágzó neovitalizmus pedig a fizikai és chemiai erőkön kivül szükségesnek véli még az »új életerőt« is. (Pótfüzetek. 1904. 185. 1.) Még érdekesebb az energia megmaradásának kérdése. Dr. Pécsi Gusztávnak »A modern fizikai eszmék válsága« című füzete szerint »nagy kárt tesz a keresztény világnézet tudományos tekintélyében az energia megmaradásának elve«, mert »megtépázza egy kissé a kozmologikus Isten-érvet« (6. 1.). Ezt az igaztalan, ezt a kemény vádat csak azok a visszaélések teszik érthetővé, amelyeket az energia megmaradásának elvével a monista világnézet javára elkövetnek. A műkedvelők elszólásait, melyeknek se szeri, se száma, megbocsátjuk, de »A Műveltség Könyvtárá«-nak, mely bizonyára nem akar lemondani arról, hogy komolyan vegyük, megbocsájthatatlan az ilyen nagy mondás: »Minden változás, mely szemünk láttára végbe megy, az örökkévaló energiának színeváltozása az örökkévaló anyagon«. (A technika vívmányai. 17. I.) Örökkévaló anyag, 1 Romanes G. I.: Gedanken über Religion. Göttingen. 1899. m. 12. 1.