Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1909
Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből
22 a célja az embernek'? Az eredetnek és a végnek ezekre az ősrégi problémáira, melyeknek megoldásával megpróbálkozott minden nép, bárminő volt is műveltségi foka, értelmünket kielégítő feleletet: világnézetet a természettudománytól hiába várunk; csak hipotéziseket kapunk : a Kant-Laplace-féle hipotézist a fizikában és folytatásaképen a származástant a biológiában. A tér és az idő korlátai között élünk. Az igen nagy át nem tekinthető, az igen kicsiny észre nem vehető. A térnek kikutatható régiója csak egy porszem a mérhetetlen mindenségben, az időnek vizsgálódásunk körébe eső része csak egy szempillantás az örökkévaló időben. E korlátok között is érzékeink csekély száma és fogyatékos fejlettsége miatt megismerésünk milyen korlátolt! Ki biztosít arról, hogy érzékeink a természet összes jelenségeiről értesítenek bennünket. Az energia-fajták egész serege lehet előttünk ismeretlen. A fizikának talán sok fejezetéről még sejtelmünk sincs. Ismereteink nagyon is relativok. Abszolút ismereteket szereznünk szinte lehetetlen. Ha abszolút ismereteket követelünk, igaza van Du Bois-Reymondnak: Ignoramus et ignorabimus, de ha relativ ismeretekkel is megelégszünk, igazat adunk Nägelinek : wir wissen und wir werden wissen. 1 Nägeli is, Du Bois-Reymond is tanúnk, hogy, ha tudásunk végső határinál a természettudomány eredményein szemlét tartunk, biztos tételek helyett meg nem oldott problémákra találunk és bizonyosság helyett valószínűknek látszó sejtelmekkel kell beérnünk. A létnek főbenjáró nagy kérdései lesznek minden időben azok a gátok, amelyeken a természettudományi megismerés hatalma megtörik. Ismereteink szakadékai ezek, amelyeket a természettudománynak áthidalni még nem sikerült és nem is fog sikerülni soha. Tűnődő megilletődéssel állunk széleiken. Evvel a megilletődéssel mondotta Ramsay W. a német természettudósoknak Casselben (1903.) tartott évi gyűlésén: »Ce que j e sais, je le sais fort mal, ce que j 'ignore, j'ignore parfaitement,« és Virchow R. ugyanazoknak Münchenben (1877.) tartott gyűlésen : »Alles menschliche Wissen is Stückwerk. Das, was mich ziert, is die Kenntnis meiner Unwissenheit.« Örökös ismétlődése ez a Du Bois-Reymond-féle »Ignoramus et ignorabimus«-nak bizonyságául annak, hogy a természettudomány, ha csak egyéni nézeteket, óhajtásokat nem akar való-igazaknak hirdetni, a lét imént nevezett nagy kérdéseire, melyeknek nyomában légiói vannak a megközelíthetetlen kérdéseknek, nem is adhat más feleletet mint 28 évszázaddal előbb a Prédikátor: Minden dolog nehéz; ember nem fejti meg azokat. (Préd. I. 8.) A természettudománynak, ha őszinte akar lenni, meg kell vallani, hogy az élet minden viszonyai között megnyugtató világnézetet adni nem bír; ez csak a hitből fakadhat, mely átlépi a tér és idő korlátait. Az felel meg legjobban a 1 Szaniszló Albert: A természettudományi megismerés végső határai. Budapesti Szemle. XLVTII. 287-302. 1.
