Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1909

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

20 hogy még a részletekben is megegyezés van azok között, amiket a természettudományból a világ végéről tudunk és amiket a kinyilatkoztatás évszázadokkal előbb hirdetett. »A Nap elsötétedik, a Hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égből, az egek erői (a csillagok serege) megindulnak« — a természettudománynak is tanítása. Mikor történnek mindezek ? »Azt a napot azonban vagy órát senki sem tudja, még a mennyei angyalok sem, hanem egyedül az Atya.« A természet erői el fogják hozni a világ végét, bár elképzelhetetlenül távoli időben, de az entrópia törvénye, mely ezt megkívánja, nem zárja ki, hogy a mindenség egyes tagjai, talán a mi Földünk is, korai véget érjenek. így lesz-e, se nem állíthatjuk, se nem tagadhatjuk. * * * A természetben minden titkos, minden ismeretlen. Legnagyobb és legkisebb részei egyaránt megközelíthetetlenek, felfoghatatlanok. Az emberszámára nem a dolgoknak igazi lényege a megismerhető valódiság, hanem csak egymáshoz való vonatkozásaik. »Honnan tör elő a fény, mit létnek nevezünk és minő éjben alszik ki e láng, ki tudná megmondani? Véges elménk nem hatolhat be az örök titkokba. Isten a születést és a halált, a természet e két nagy titkát állítá nemcsak a mi életünknek, hanem a Föld, sőt az egész mindenség életének véghatáraira.« (Chateaubriand.) Megható egyházunknak intelme, mikor homlokunkra hamut szór, de megható volta öregbedik, ha meggondoljuk, hogy annak az egyszerű, de fönséges szertartásnak szavai a természet legnagyobb törvényét fejezik ki. Az a »Porból lettél, porrá válsz« intés, hogy minden lépésünkkel sírunkhoz közeledünk. A tudománynak sejdítései tanúsítják, hogy elkövetkezik az időpont, amikor a szerves élet Földünkön »holt pontra« ér. A szerves életnek is van kezdete, fiatal és fejlett kora és van hanyatlása, pusztulása, vége. Ami született, ha a mérték betelt, meg fog halni. Az életelixiriumot még nem találta föl a tudomány, ma már nem is keresi; tudja, hogy lehetetlenség. A látható világ is, meg az egyes ember is minden pillanatban enyészik. Az elmúlás törvénye általános, alóla nincs kivétel. Az ember munkára van teremtve, a munkához meleg szükséges, ezt az oxidáció adja. Az oxidáció folytonosan égeti testünket; az égés salakját testünk kiküszöböli és a beálló hiányt a táplálékokból pótolja. Életünk folyamán testünk szüntelen pusztúl és megújul, folytonosan elhal és újra épül, mint legszebb természeti képe a láng. Minden testi és szellemi munkánk testünk egy részének pusztulásával jár. E pusztulást éltünk folyamán megújulás kiséri. Mielőtt sírba szállnánk, többször elhasználtuk és megújítottuk testünket. A régiek hét évet tartottak a test megújulására szükségesnek, ma azt hisszük, néhány hónap is elég-