Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1908

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

szinte szédítő gyorsasággal vezettek új igazságok kiderítésére. Közben maga a sejtelmélet is fejlődött és továbbfejlődésének köszönhető az az óriási haladás, melyet a növények és az állatok anatómiája, élettana és fejlődéstana, valamint a patológia és evvel az egész orvostudomány az utolsó évtizedek alatt tett. Az élő sejt, ez a nagyon bonyolult szervezet, bár felfedezésével az élet forrásához egy lépéssel közelebb jutottunk, egész sorát kelti a megoldhatatlan kérdéseknek, amelyek az élet nagy problémája körűi csoportosulnak. A sejt az élet hordozója, nálánál alacsonyabb rendű biológiai elemi egység nincs, azért Virchow (1821—1902.) Harvey axiómáját így módosítja: »Minden sejt sejtből lesz« (Omnis cellula e ceilula). A sejtek főállománya a sejttest (protoplazma), ebben van a sejtmag (nucleus) és a sejtmagban a sejtmagvacska (nucleolus). A nucleus is és a nucleolus is a sejt-protoplazma módosulata. Az élet csírája a nucleus, azért Strassburger 1897-ben a Harvey-féle axiómát így fejezi ki: »Minden sejtmag sejtmagból lesz« (Omnis nucleus e nucleo).

1 Szóval csak örökölt élet van. Voltak, kik a sejt ősét a kristályban látták. De a sejt és a kristály között nagy különbség van. A sejt él, mint az ember, a kristály élettelen, mint a szobor. A sejt mulandó, a kristály maradandó. A kristályt, ha külső hatásoktól megóvjuk, akár örökké változatlanul fenntarthatjuk, míg a sejt folyton-folyvást közeledik az elmúlás felé. A kristály az atomoknak egymásmellé való helyezkedése által keletkezik és növekszik, tehát kívülről; a sejt táplálkozik, táplálékát feldolgozza és ez által belülről növekszik. A kristály és a sejt keletkezése között csak egy megegyezés van : mindakettő nagy titok. A sejtben az élő szervezet jelenségei: ingerlékenység, mozgékonyság, táplálkozás, növekedés, szaporodás megvannak.

2 »Az élet áthidalhatatlan korlátot állít fel a szervetlen és szerves világ között«,

3 a kristály és a sejt között. Kristályból nem lesz sejt soha; az első kristályt az élet szikráját magába rejtő első protein-molekulától és ezt az első élő sejttől mérhetetlen köz választja el. A szerves és a szervetlen világ között tátongó szakadék még nincs áthidalva. »Lelkiismeretes pontossággal végzett kísérletezések minden kétség fölé emelték, hogy élő lények élettelen anyagból soha és semmi körülmények alatt sem képződhetnek; a mohától a pálmáig, a féregtől az emberig minden élő petéből keletkezik, amely maga hasonlóképen más élő lénytől származik. 1 Wasmann E.: Die moderne Biologie und die Entwickelungstheorie. Freiburg im Breisgau. 1904. 156. 1. 2 V. ö. Hertwig O.: A sejtek élete a sejtállamban. Pótfüzetek. 1904. 132. 1.; Lehmann O. Folyékony és látszólag élő kristályok. Pótfüzetek. 1907. 39. 1. :

l Dr. Mihálkovics G.: Biológiai problémák ós feladatok. Term. tud. Közi. 1898. 563. 1.