Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1908

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

»És nevele az Úr Isten a földből mindenféle, tekintetre szép és ételre kellemes fát«. (Gen. II. 9.) »Földből megalkotván tehát az Úr Isten a föld minden élő állatait és minden égi madarakat, vivé azokat Ádámhoz«. (Gen. II. 19.) Hogy az embert testére nézve is külön válasszuk az állatvilágtól, a szentirás nem követeli, hitünk nem parancsolja; de, ha testére nézve nem is, lelkére nézve magasan az állatvilág fölött áll, mert az Úr Isten csak az ember »orcájára lehelé az élet lehelletét«. (Gen. II. 7.)

1 Az első ember testét a hagyományos tan szerint Isten közvetetlenűl alkotta, ivadékaiét pedig közvetve, de lelke minden egyes embernek Istennek közvetetlen teremtménye. Az ember létrejötténél a »Mondá Isten« még megvan, ez a művelet isteni oldala, de hiányzik a »hozzon elé a föld«, bizonyságáúl annak, hogy az embernek testét is az Úr áldott kezei alkoták. Ez a hagyományos tan nem hitcikkely és az a vélemény, hogy az ember teste lassú fejlődés produktuma, nem természettudományi igazság. »Aki az ember származásának kérdésére a darwinisták értelmében felel, ehhez való jogosultságát egyes-egyedül azzal támogathatja, hogy az emberi szervezet valamennyi főbb részében megegyezik a felsőbbrendű emlősök szervezetével, még pedig olyan mértékben, hogy általánosságban föltehetjük, miként mindannak, ami a felsőbbrendű emlős állatok életfolyamataira érvényes, érvényesnek kell lennie az emberre is. Eme föltevésnek megfelelőleg használt már Galenus az emberi bonctan tanításához majomhullákat.«

2 A származástannal ezideig még nem jutottunk tovább. Bár »az ember és legközelebbi rokonai között a szervezeti rangfokozatban mutatkozó nagy hézagot semmiféle kihalt vagy élő faj át nem hidalhatja«

8, a testi különbségek az ember és az állatok között még sem olyan nagyok, hogy a descendentiát apodiktice lehetetlennek mondjuk, de nem is olyan kicsinyek, hogy a descendentiát igazságnak tartsuk. Az ember testének szervezete ugyanazon minta szerint van alkotva és ugyanazon törvényeknek van alávetve, mint a többi emlősöké. Az embernek egyetlen egy olyan szerve sincsen, mely kissé alacsonyabb vagy magasabb fejlettségi fokon meg nem volna az emberszabású majmoknál is. Az embernek és az állatnak érzékei ugyanazok, az életviszonyok hasonlósága miatt lényegileg mindkettőnél egyforma a belső szervezet, a vegetativ élet, az érzéki megismerés, az érzéki vágyó tehetség. Mindkettőnek van ösztönélete. Betegségeik ugyanazok. Hogy az emberi és az állati szövetek megegyeznek, bizonyítja a nagyító. Az ember teste, melyet a föld táplál, ép úgv porból lett és porrá lesz, mint a majmoké; de az Úr csak az ember testébe lehelte az élet lehelletét — az állatnak csak állati lelke van (Gen. 1 E. Wasmann : Die moderne Biologie .... 280., 281. 1. 2 Virchow R.: Az átidomulásról. Term. tud. Közi. 1887. 497. I. :

l Darwin Ch : Az ember származása I. 241 1.