Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1908

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

Legújabban kitűnt, hogy a tobozmirigy egyensúlyt fenntartó szerv, mely az agyalapon a vérkeringést szabályozza.

1 3. Az összehasonlító fejlődéstan (ontogenia) arról tanúskodik, hogy minden magasabbrendű szervezet, legyen az növényi vagy állati, végső elemzésben egy és ugyanazon alakelemből, az úgynevezett organikus sejtből van fölépítve.

2 A gerincesek embriói létük első idejében nem különböztethetők meg egymástól; a különbségek csak a fejlődés folyamán tűnnek elő. Ez az állatvilág egységének, az összes állatok vérrokonságának legfényesebb bizonysága. Ezt akarja kifejezni Haeckel biogenetikai törvénye: az egyed fejlődése (ontogenesis) a törzsfejlődésnek (phylogenesis) gyors és rövid ismétlése.® Hogy a gerinces állatok embriói létük első szakaszában alig különböztethetők meg egymástól, az csak hasonlóságuknak és nem egyszersmind sokak szemében közös eredetre valló azonosságuknak is ä bizonyítéka. A szerves anyagnak az a legparányibb részecskéje, amelyet leghatalmasabb nagyítóinkkal észrevenni bírunk, még sok millió és millió fehérje és víz molekulát tartalmaz. Ez arra vall, hogy a szerves szövetekben végtelen mennyiségű oly sajátság rejtőzködik, amelyek inegvizsgálhatásának még lehetőségét se tudjuk manapság elképzelni.

4 A későbbi nagy különbségek a mikroszkopikus megfigyelés határán kívül eső és épen ezért általunk észrevehetetlen mélyreható különbségekre utalnak. 1 „Die Zirbeldrüse ist durch die Untersuchungen von Cyon als ein Gleichgewichtsorgan erkannt worden, welches die ßlutzirculation in der Gehirnbasis regelt." E. Wasmann: Die moderne Biologie . . . 1906. 454. 1. 2 Waldeyer V. i. ért. 151. 1. 3 Haeckel biogenetikai törvényét Baer C. E. mondotta ki először 1828-ban. Baer fogalmazásában így hangzik: Az egyedek fejlődése mintegy tükörképét adja a fajok fejlődésének. (Darwin Ch.: Az ember származása. I. L lap). Darwin e törvényt „A fajok eredete" II. 158. lapján így fogalmazza : „Az embrió minden állatfaj mintegy előbbi és kevésbbé változott állapotának a természet által fönntartott képe gyanánt tekinthető," és hozzá teszi: „e nézet igaz lehet — anélkül azonban, hogy valaha képesek volnánk bebizonyítani" (158. 1.) és „annak következtében, hogy a geológiai adatok nem terjednek be elég messzire a múltba, még sokáig, vagy tán örökre is bebizonyíthatatlan marad." (284. 1.). Hivatkozhatunk még Virchowra, aki a német természettudósok és orvosok 60-ik nagygyűlésén Wiesbadenben (1887. szept. 22.) ezeket mondotta: „Az embriólógia megtanított arra, hogy nem minden felsőbb rendű lény megy át az alsóbb rendűek életfolyásának mindenegyes részletén, habár az embriókori élet egyes jelenségei közösek a felsőbb- és alsóbb rendű lények nagy sorozatában. A hiányos képződésnek semmiféle alakja utáti sem keletkezhetik emlős állatból hal vagy kétéltű. (Term. tucl. Közi. 1887. 463. 1.). 4 Lubbock I. : A természettudományok haladásáról. Term. tud. Közlöny. 1881. 456. 1.