Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1907

Bitter Illés: Vajda Ödön, zirczi apát.

-< az önzetlenség ideghangulatát, hogy gazdagon teremjenek a jövőben megelégedést és boldog öntudatot az egyednek, gyarapodást, boldogulást a társadalomnak s a hazának. Jól tudván, hogy Isten nélkül alvajáró minden gondolat s százszor is megtéved az élet sikamlós útjain az akarat, szeretettel gyújtogatja tanítványaiban az üdvözítő hitnek és jócselekedeteknek örömeit. Csak a vallástól megszentelt erkölcs alapján állhat meg biztosan az emberszeretet, az igazság, a bátorság; azért ezt iparkodik növendékeiben megerősíteni s ennek segítségével készíti elő őket azokra a küzdelmekre, amelyeket az embernek, a polgárnak, a hazafinak az életben meg kell vívnia. A történelmet tanította. S ha mindig, főkép abban az időben volt nagy jelentősége e tárgynak, amikor békóban sínlett a magyar lélek rajongó érzése, láncra volt verve lábunk és karunk; amikor tilos volt a nemzeti érzések szabad lélekzetvétele s a csüggedt ajkakon nem zengett a magyar szó. Ebben a szomorú időben a lelkes fiatal cisztercitától hallani a történelem nagy igazságait; Vajda soviniszta magyar lelkén átszűrődve inni okulást a história nagy eseményeiből: a tárogatónak ébresztésével volt egyenlő. Es lelkesedett és lelkesített, és bízott és biztatott és soha sem vesztette el a reményt, hogy „lesz még ünnep a világon ..." Es tanári működésének utolsó éveiben valóra kezdett válni, amit mindig óhajtva sejtett. Újra megindult a nemzeti érzések vérkeringése, újból megkezdődött alélt szivünk lüktetése, s az ős koronázó város egyike az elsőknek, ahol a tettek köntösébe öltözködik az ébredő nemzeti öntudat, amikor szobrot emel Vörösmartynak, hogy a költőkirály érc-szavával hirdesse szünetlen a nemzetet megváltó szózatot: „Hazádnak rendületlenül !" Dobogó szívvel, csillogó szemekkel viszi Vajda a szoborhoz tanítványait s ott veszi ki tőlük az erős fogadást, hogy hazájukhoz hivek lesznek rendületlenül. 1868-ban mint segédkormányzó Előszállásra kerül, majd Simon Róbert halála után 1884-ben teljesen őreá nehezedik a ciszterciek legnagyobb anyagi erőforrásának minden gondja. Uj bekezdése ez az ő életének. Eddig a magyar ifjúság, most a magyar föld művelésén fáradozik. De csak a működés tere uj, a munkakedv, a lelkület a régi. Ugyanaz a katonás pontosság, hű kötelességtudás, emellett jóságos szeretet vezették új munkakörében, mint tanári pályáján. Az ő szakavatott, minden újítás iránt érzékkel biró szelleme alakította át az előszállási birtokot annyira, hogy a kor követelményeivel folyton szaporodó, rövid időn megkétszereződött rendi szükségleteket ki tudja elégíteni.