Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1907
Magdics Gáspár: Tanulságosabb fejezetek a fizikából
bertársaikat a tudomány nevében hitüktől fosztják meg, Plateau szerint kriment követnek el. És kik azok, akik az örök Isten helyett az örök anyagban hisznek? Kik azok, akik szerint nem a jó Isten, hanem a természet erői kormányozzák a világot? Az egyik ügyes chemikus, a másik jó matematikus, a harmadik kiváló botanikus stb. Elfogadják az örök Isten helyett az örök anyagot, az isteni Gondviselés helyett a vak véletlent, a fátumot, mert mérleggel, lombikkal, boncoló késsel, nagyítóval, messzelátóval stb. nem találták meg a jó Istent. Pedig ők tudhatnák legjobban, hogy semmiféle laboratóriumban, semmiféle tudományos műszerekkel sohasem lesz lehetséges áthatolni azokon a rejtvényeken, amelyekbe a természet, az ember élete, rendeltetése burkolva van. Példájuk csak azt mutatja, hogy lehet valaki hivatott munkása egyes tudományágaknak és emellett hit dolgában feltűnően tájékozatlan. De ne feledjük, hogy ezek saját tudományuk nagy kérdéseiben is lemondó megadással kénytelenek megvallani: Ignoramus et ignorabimus. Ilyen felelettel a kérdést keresztül vágni nem lehet. A hit első sorban Isten ajándéka, kegyelme. Hitünket is, életünket is Istentől kaptuk, de mindkettőnek fenntartásáról jómagunknak kell gondoskodnunk. Ha valaki elfogulatlan, őszinte lélekkel keresi az igazságot, a jó Isten nem tagadja meg tőle kegyelmét. A hit természetfölötti világosságával egyesül az emberi észnek komoly munka árán szerzett világossága. E kettős világosság derít fényt a hívőnek, legyen tudós, legyen tudatlan, életútjára. Nélküle az ember kétségbeejtő bizonytalanságban tévelyeg. F. Coppée-vel igen sokan meg fogják vallani, hogy nem értelmi, hanem erkölcsi okokból felejtették el a hitet, azaz hagyták abban annak gyakorlását. Nem a hitvallással, hanem tízparancsolattal jöttek először ellenkezésbe. 1) Azért nincs sok embernek hite, mert nem akarja, hogy legyen, mert érdeke, hogy ne legyen; a hit feszélyezné. A vallás ellenségei: a vallás felületes ismerete, az előítéletek, a szenvedélyek. »Mi az ismereteknek kicsiny, derűit oázisán élünk körülvéve minden oldalról a hozzáférhetetlen problémák roppant nagy és még vizsgálatlan területeivel. Egymásra következő nemzedékek kitartó munkája időről-időre meghódít a pusztaságból egy-egy vékony csikocskát és az ismeretek határait előbbre tolja. 2) De minél jobban növekszik ismereteink köre, annál több ponton érintkezünk az ismeretlennel, egyszerűen azért, mert a kör kerülete egyenes arányban növekszik a sugárral. Pozitív ismereteink szaporodtával csak élesebbé, feltűnőbbé lesz exakt tudásunk korlátoltsága. Minél jobban előbbre haladunk, annál több nehézségre bukkanunk. Kutathatunk vasakarattal, hangya szorgalommal. A ') F. Coppée, Az üdvözítő szenvedés. Előszó. Budapest, 1903. ') L. Salisbury i. b. Term. tud. Közi. 1894. 579. 1.