Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1907

Magdics Gáspár: Tanulságosabb fejezetek a fizikából

hit és a tudomány között létezik, csak ismereteink egyoldalúságára és az ebből fejlődő talán kissé szerfölötti önbizalmunkra vall. »Aki észreveszi, hogy a szellemi tevékenység bizonyos nemében másoknál jártasabb, az könnyen feledi, hogy sokra képtelen, mit azok nála jobban végeznek. 1) Ebben rejlik az oka azoknak az áldatlan testvérháborúknak, melyeket a hit és a tudo­mány képviselői oly sokszor és gyakorta oly elkeseredetten vívnak. Minden háborúnak vannak, kik megadják az árát, de sajnálatunkra legméltóbbak a testvérharcok áldozatai. »Szomorú dolog, mondja L. Salisbury, hogy még ma is vannak, kikre hat az a furcsa gondolat, hogy a vallásos hit kérdései a fizikai kísérletek eredményeitől függnek.« 2) Mihelyt a sokszor nagyon is kétes értékű hipotézisek ködös világából a kétségtelen igazságok szűkebb körébe jutunk, a szenvedélyes vallástalanság nagy hangon hirdetett tudományos szí­nezetű, de üres frázisai szerte tűnnek, mint a könnyű felhők a déli nap sugarai előtt. A természettudomány nem tud felhozni semmit Isten léte, a teremtés ténye, a lélek halhatatlansága stb. ellen, sőt, ha nem akar elzárkózni azon igazság elől, hogy minden okozatnak meg van az oka, minden törvénynek az alkotója, egyenesen ráutal a Teremtőre, rá a Törvényhozóra. Ezért hivő ember nyugton szemlélheti a tudomány haladását. A naprendszerben a centrum a Nap, ez szabja meg a bolygók pálya­futását, de függetlenségük feláldozásáért viszonzásul melegséggel, világosság­gal árasztja el őket; a szellemi életben a centrum a hit, ez is korlátozza az ember cselekvésének szabadságát, határok közé szorítja szellemének csa­pongását, de engedelmeskedő szivét melegséggel, meghódoló értelmét vilá­gossággal látja el. Ha a bolygónak eszébe jutna, hogy magát a Nap hatalma alól függetlenítse, a világtér hidegébe, sötétébe jutna; a hit korlátait elvető lélekre is a szeretetlenség hidege és az ignoramus et ignorabimus köde borul. A tudomány hasonlítható azokhoz a napsugarakhoz, amelyek beara­nyozva a hegyóriások hófedte ormait, gyönyörködtetnek bennünket, míg a hit azokhoz, amelyek áldott mezőinkre szinte észrevétlenül termékenységet árasztanak. Több áldást áraszt az emberiségre is a nemes, a jóra termé­keny szív, mint a ragyogó, a tündöklő ész. Sem a humán, sem a reál tudo­mányokban való jártasság, sem a művészetek ismerete nem tesz senkit erkölcsössé, nem óv meg senkit a bűntől. Magas intelligenciájú ember, ki a fórumon ünnepelt, a szalonokban kedvelt egyéniség, bűnös, a tár­sadalomnak, hazájának ellensége is lehet. A tudásnak kevés köze van az erkölcsiséghez. Az ismeretek gyarapodtával nem mindig jár együtt a jellem tökéletesedése, szilárdulása. Az erkölcsi világrend uralmában ') Helmholtz, Népszerű tudományos előadások I. k. 14. 1. Budapest 1874. !) Term. Tud. Közi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom