Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1907
Magdics Gáspár: Tanulságosabb fejezetek a fizikából
csóvája is, melyen Földünk már nem egyszer átment anélkül, hogy légkörében a legkisebb változás is történt volna. És e csóva látható, fénylik, határokkal bír. Ami abban a semmire következő khaoszban történt, ugyanaz a folyamat ment végbe abban az ősgolyóban is, melyből a mi naprendszerünk fejlődött. Ebben is grávitáció-centrumok keletkeztek, melyek magukba tömörítve az ősanyagnak vonzó körükbe eső részét, a bolygóknak és ezek holdjainak adtak létet. Kant csak a Saturnus gyűrűjét származtatja a középponti tömegből. Szerinte a Saturnus gyűrűje a Saturnus testének páráiból keletkezett. Laplace ellenkezőleg az összes bolygókat az egész rendszer középponti tömegéből származtatja. Elmélete főbb vonásokban a következő: A naprendszer ősköde, mely Laplace szerint izzó volt és nyugatról keletre forgott, a részecskék közt működő vonzó erő hatására mindinkább sűrűsödött. A sűrűsödés meleget fejlesztett, mely az egész gáztömeget izzóvá, világítóvá tette. Ez az ősköd úgy fénylett, mint a világtér mérhetetlen mélységeinek ködfelhői. A sűrűsödés igen lassan haladt. Évezredek multán lett oly sűrű, mint a levegő. Amig az ősköd gázalakú volt, az összehúzódás több meleget termelt a kisugárzottnál, az ősköd hőfoka tehát emelkedett. Azon időtől fogva, hogy az ősköd folyékonnyá lett, a kisugárzott meleget se pótolja az összehúzódás által keletkező melegmennyiség, Kezdődik a kihűlés. 1) Összehúzódás közben növekedett a gömb szögsebessége és igy a centrifugál erő is. A ködgolyó belapúlt, lencse alakúvá lett. Amikor a centrifugál erő egyensúlyba jött a tömegvonzással, a lencse széle mint szabadon lebegő gyűrű helyén maradt a belül levő tömeg további összehúzódása közben is. Az első gyűrű leszakakadása idejében a ködgolyó még a Neptunus pályájáig ért és forgás ideje egy neptunusi év volt. E gyűrű, mint a Saturnusén látjuk, tovább forgott, benne, mivel nem lehetett egyenletes sűrűségű, centrumok keletkeztek, melyek idők multán bolygóvá tömörültek. így születtek egymás után a bolygók; mindegyikük tovább keringett a Nap körül és forgott saját tengelye körül. A bolygókon ugyanaz a folyamat ismétlődött, amely a középponti égi testben végbement. így keletkeztek a Saturnus gyűrűi és a holdak. A naprendszer a tömegvonzás és a centrifugál erő tusájának volna az eredménye. A bolygók idők multán láva-gömbökké lettek, rajtuk évezredekig tartó lehűlés folytán kéreg képződött. Ezt a folyamatot a lecsapódó és ismét elpá') Newcomb-Engelmanns Populäre Astronomie, herausgegeben von Dr. H. C. Vogel. Leipzig. 1905. 643. 1.
