Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1907

Magdics Gáspár: Tanulságosabb fejezetek a fizikából

meg a hires Tycho-i ellenvetést is, amelynek leküzdésével a legkiválóbb szellemek foglalkoztak. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a mindennapi tapasztalás a heliocentricus rendszert megcáfolni látszik. Szinte ösztönünk is arra tanít, hogy a Földet, ezt az egyetlen biztos talajt, mozdulatlannak, nyugalomban levőnek tekintsük. Még ma napság is sok esetben antikopernikánusok vagyunk. A Nap felkel és lenyugszik. A Nap, a csillagok, az üstökösök átmennek a délkörön. A bolygók sokszor visszafutnak. Évrőlévre nem a Föld keringését számítják ki és közlik a csillagászati évkönyvekben, hanem a Napét, és ezt teszik a legtudósabb csillagászok tudós embereknek szánt munkáikban. Voltak ugyan már az ó-korban is, kik sejtették az igazságot, de nem volt módjukban sejtelmüknek az igazságnak csak látszatát is adni. Maga Galilei, mikor először hallott róla, egy hírnévre vágyó bolond rendszerének tartotta,

1) Tycho de Brahe (1546—1601), kit Bessel (1784— 1846) a csillagászok királyának nevez, »deliria« »paradoxa« névvel illette és »nem fogadta el soha és erre oly érvek, oly kételyek kényszerítették, melyeket az akkori állásponton minden mai csillagász is magáéinak vallana. »Der Narr will die ganze Kunst Astronomia umkehren« mondotta Luther Kopernikusról. Azt. hiszem, abban az időben igen sok okos ember így gondolkozott.«'-) Csak Kepler adta meg a heliocentrikus rendszernek azt a formát, amelyben a tapasztalati csillagászat terén kiállhatta a versenyt a régi rendszerrel.

3) Elitélte Róma Galileit a korabeli tudósok információja alapján, de elitélte a heliocentricus rendszert Luther is, Melanchton is ; ez utóbbi azt irta egyik barátjának: »A felsőbbséget rá kell birni, hogy ezt a gonosz, istentelen tant minden rendelkezésére álló eszközzel kiirtsa.«

4) Nem akarom a reformátorokat úgy tekinteni, mint a tudományok fejlődésének ellenségeit, mert abba a hibába esném, amelyet protestáns testvéreink az egyházzal szemben oly igen gyakran elkövetnek. Ők is koruk gyermekei voltak, mint Galilei bírái. Egyik félnek se vehetjük rossz néven, hogy nem értette meg Iíopernikust, meg Galileit. Egy történeti eseményt abból a korból, melyben lejátszódott, kiszakítva, a tudomány mai álláspontja szerint megítélni nem szabad. A XX. század gyermeke, aki megszokta már, hogy a természettudományok nap-nap után új találmányokkal lépnek elő, aki látja a technika vívmányainak következtében létesült gazdasági jólétet és érzi annak áldásait, alig tudja megérCzógler, A fizika története életrajzokban I. 86. 1. 2) König Gyula, A természettudományok kezdetei. 8. 1. 3) Heller Ágost, A fizika története I. 107. 1. 4) Diesterweg, Populäre Himmelskunde und math. Geographie. 387. 1. Berlin 1893.