Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1907
Magdics Gáspár: Tanulságosabb fejezetek a fizikából
Tanulságosabb fejezetek a fizikából. »Mikor iskolába megyek, azt kérdezem magamtól, hogyan lépne ide be a Mester.« Azon évek folyamán, melyeket a tanári pályán töltöttem, sokszor eszembe jutottak e mélységes értelmű szavak. Szebben alig volna lehetséges jelezni azt a természetfölötti szeretetet, melynek a tanár szivében élnie kell tanítványai iránt, ha nem csupán egy-két elem többé-kevésbbé szerencsés kombinációinak tekinti őket, hanem Isten fogadott gyermekeinek és a mennyország örököseinek. Ezen keresztény igazságok világánál el-elgondolkoztam a Mester szavai fölött: »Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkének kárát vallja?« Mit használ annak az érett fiatal embernek, ha értelmével uralkodik mindazon ismereteken, amelyeket csak nyújthat a középiskola, de szíve, lelke híjjával van annak az ideális tartalomnak, amelyet egyedül csak a hitből meríthetünk. Ezért mindenkor törekvésem volt fizikai előadásaim folyamán erősítgetni tanítványaim lelkében a hitet, amely a múló élet homálya, búja közt erőssége, boldogsága édes mindnyájunknak, kik e földön születünk, küzdünk és meghalunk. Szívvel-lélekkel vallom, amit Dr. F. W. Foerster, hogy az egész nevelést hiterkölcsi szempontoknak kell áthatni, kell megtermékenyíteni. Különösen fontos, hogy a természettudományi oktatás az emberiség etikai érdekeire állandóan tekintettel legyen. Nagy veszéllyel jár a technikai kultura, ha a természetre vonatkozó ismereteink gyarapodtával, az elemek fölötti uralmunk szilárdultával, nem erősödnek valláserkölcsi elveink is, hanem csak élvezetvágyunk növekszik és kényelemszeretetünk fokozódik. Használhatjuk a telefont, utazhatunk luxus-vonaton, termeink berendezése a legelegánsabb lehet, mégis műveletlenek, barbárok vagyunk, ha szívünk, lelkünk kiművelését elhanyagoltuk. Az élet magasabb ideáljait szemünk elől tévesztenünk nem szabad soha, mert a föld javai fölötti uralom mély alázatosság nélkül a legmélyebb szolgaságra visz: szolgájává tesz az anyagnak. 1) Nagyon jól tudom, hogy középiskolai tárgyalása a természettudományok egyikének se lehet se katholikus, se protestáns ágazatos hittan; a természettudományok se nem katholikusok, se nem protestánsok, de vallástalanok se. ') V. ö. Foerster, Jugendlehre 1907. Berlin. 49. s kk.
