Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1906

A történetírás bölcselete

annyit jegyzünk meg, hogy a nap fényének tényleges ereje nem lesz más, ha szemeinket kinyitjuk, vagy ha becsukjuk előtte. Ez a néhány példa, amelyet az emberiség történetének adathalmazából kiszemeltünk, nyílt tanúság a mellett, hogy az eszmei valóságok az emberi élet olyfajta, tényleges hatóerői gyanánt szerepelnek, amelyeket amint eltagadni, úgy józan okoskodással a gépies anyagelviség tanaival megmagyarázni is képtelenség. Nagyon jól tudják ezt a materiálisták is. Ep azért a legkönnyebb utat választják velük szemben. Megmosolyogják, tévedéseknek minősítik azokat. Úgy járnak el, mint a mesebeli róka a szőlővel. Kudarcukat elvi ilastronnnal igyekeznek betapasztani. A legújabb kor, főleg napjaink tapasztalatai a materiálizmusnak egy másik irányára is felhívják figyelmünket, amelyet közönségesen oeconomiai vagy nemzetgazdasági anyagelviségnek szoktak nevezni. Ez az irány határozottabb körvonalakban 1867-től mutatkozik, amikor Marx Károly »Das Kapital« című művének első kötete megjelent. Alapgondolata Engels nyomán a k("»vetkezőkben vázolható : »Minden társadalmi rend a termelésen s e mellett a termékek kicserélésén alapszik. A történelem színpadán szereplő társadalomban a termékek elosztása és a társadalomnak osztályokra és rendekre való tagozódása a szerint igazodik, mit és hogyan termelnek és a termékeket miként cserélik ki. Ezek után minden társadalmi változásnak és politikai hullámzásnak végső okait nem az emberek fejében, hanem a termelés és kicserélés változataiban, nem a bölcseletben, hanem az illető kor gazdálkodásában kell keresni.

1) Részletesen nem bocsátkozunk ezen alapgondolat taglalásába. Részint azért, mert itt sok tekintetben meg kellene ismételnünk a már elmondottakat, részint pedig azért, mert Cathrein szép és meggyőző fejtegetéseihez

2) alig lehetne tennivalónk. Mi itt pusztán egy-két megjegyzésre óhajtunk szorítkozni. A modern technika gondolatvilága szédítően gyors szárnyakon repül. A társadalmi nivellálás tudománya, a szociológia, szinte képtelen lépést tartani vele. Pedig a termelés módjának s a termékek értékesítésének különbözetei mindenkor megbontják a régi összhangot s a vagyonmegoszlás uj arányai mindenkor új és sürgős társadalmi problémákat állítanak a szociológia ítélőszéke elé. A mai élet tömérdek szimptómája is azt tanúsítja, hogy nagyon sok akta hever elintézetlenül a szociológia asztalán és a késedelmeskedésnek a nyomorgók sorsában, szenvedéseiben nagyon is nagy az ára. Nincs tehát mit csudálkozni rajta, hogy az alsóbb néprétegek szivében élő elégedetlenség megteremti a maga elméleti rendszerét, amellyel sorsának javítására törekszik. A gépek vaskarjai s az emberi izmok között aránytalan ') Dühring: Umwälzung der Wissenschaft, 2. kiad. 253. 1. 2) Erkölcsbölcselet, magy. ford. Temesvár, 1901. II. 120—241. 1.