Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1906
A történetírás bölcselete
mat eredőjeként tekinti, a legünkényesebb hipothézisek egyike, amelyet csak a bölcselkedés története felmutathat. A kisérleti chémiának összes eredményei nyilván tanúsítják, hogy a vegyi elemek tulajdonságai egyenértékű s gépies erőhatások formájában nyilvánulnak. Azt kérdezzük, vájjon mi jogosítja fel a materialistát, hogy a gondolatot bizonyos vegyi tulajdonságok egyenértékű hatásának tekintse. Tud-e csak egyetlen tapasztalati tényre is hivatkozni, amely eme merész tételnek talapzatul szolgálhatna? Produkáltak-e a vegyi konyhák csak egyetlen oly jelenséget is, amely legalább valamifajta szabálytalan indukció révén igazolhatná a jelen hipothézis racionábilis voltát ? Gondoljuk, mi a felelet. A gondolathoz embergép szükséges. Jó, de ez az embergép a maga lényegében terra incognita édes mindnyájunk előtt. Maga Büchner vallja, hogy a materialisták általában elismerik, hogy az agyszerkezet finom alkotórészeivel egyáltalán nincs tisztában a tudomány. 1) Más szerzőt is citálhatunk. »Az iránt, vájjon a szellemi munka azonos-e az agyvelő idegelemeiben lefolyó molekuláris mozgási folyamatokkal, avagy — mint újabban hirdetik - a szellemi energia ezen agyelemek működése által termelt, természetére nézve mostanáig nem ismert s az eddigi ismeretektől eltérő természetű külön energiaforma-e : biztossággal nyilatkozni ma még nem lehet.« 2) Nos tehát, ha az emberi szervezeten e tekintetben kísérletezni nem lehet, szeretnők tudni, mért kellene elfogadni nekünk, hogy pl. két rész hidrogén s egy rész oxigén találkozása vizet, bizonyos vegyi elemek hozzájárulásával pedig egy fönséges gondolatot hoz létre. Vagy ha a materializmus az emberi intellektuális és spirituális világot absolute képtelen józan okozati összefüggésbe hozni az ő kizárólagos princípiumaival, mi címen beszél azok történelmi megrögzítéseiről, mint materiális jelenségekről ? Mikor Hellwald művét először forgattuk, tudván azt, hogy ő az úgynevezett biológiai materializmus híve, abban a hitben voltunk, hogy tárgyalásaiban körülbelül a következő eljárással találkozunk. Minthogy Moleschott szerint »foszfor nélkül nincs gondolat«, Bertillon szerint pedig az agynak a gondolatok létrehozásánál jelentékeny kénmenynyiségre van szüksége, mit sem tarthattunk egy biológiai materialista természetszerűbb hivatásának, mint. hogy a különböző vidékek ásványországát, faunáját vagy flóráját vizsgálat alá vegye oly célból, hogy ezek az emberre való hatásukban mily arányban kölcsönzik a testnek mindazon vegyi elemeket, amelyek bizonyos lelki funkciókat elősegíteni vagy hátráltatni képesek. Várakozásunknak annál is több volt a jogosultsága, mert nem feledtük Feuerbach szavait: »Az ember az, amit megeszik.« Ámde alaposan csalódtunk. Mikor Hellwald a pozitív adatok szilárd talaján mozog, az ember egészen elfelejti, hogy materialistával van dolga. ') I. in. 114. 1. ") Alexander-Lenhossék : I. m. 292. 1.
