Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1905

Erkölcsi alap a nevelésben

verseny, melyet az államok egymás ellen folytatnak, azok a rázkódások, melyek hatása alatt a trónok meginognak, azok az erőszakoskodások, melyek a társadalmi élet összhangját megbontják, azok a hamis theóriák, melyek az élet legbecsesebb javaitól készülnek megfosztani az emberiséget: jog, törvény, eskü, tulajdon, erkölcs helyébe az erőszak, önkény, hitehagyás, lopás, élvezet uralmát ültetni. A fa megérleli gyümölcsét. A római köztársaság elfajulása megérlelte a cezárizmus vérengzéseit, a cezárizmus telhetetlensége meghozta a bukás gyümölcsét. A középkor hibái, visszaélései kihívták a tudományos vizsgálódás kritikáját, XIV. Lajos s utódának kora megszülte a XVI. Lajos tragédiáját. Legutóbbi korunk egyéniségének túltengése, a felvilágosultság, felszabadulás hamis fogalma, félreértése most termi gyümölcseit, a fékevesztett szenvedélyek rombolását. Az állam nyakig fegyverben őrzi magát, a társadalom rétegeit érdekközösség tartja egybe, az egyén hiúság, ambició, szenvedélyek rabja. Mennyi sikkasztás, csalás, mennyi rablás vagyonban és becsületben, mennyi lélekvásár, gyilkosság és öngyilkosság szennyezi be korunk képét! S a baj nem helyi, szórványos, hanem általános, a köz- és magánélet minden ágára, rétegére kiterjedő. Megmételyezi a jelent, nem kiméivé az ifjú nemzedéket, veszélyezteti a jövőt. Az iskolai értesítők évi jelentéseit olvasva azt látjuk, hogy a tanulók viselete, előmenetele általán kielégítő, jó. Nem akarjuk kétségbe vonni, hogy e jelentések a valóságnak megfelelők, s szomorú is volna, ha a valóságnak legalább is viszonylagosan véve meg nem felelnének. Ez azonban nem teszi azt, hogy nevelésünk eredményét fokozni nem lehetne, kellene. Sok adat,, jel mutat arra, hogy ifjúságunkban nincs elég energia, kitartás és munkaszeretet, kötelességérzés, önuralom; nem egyszer és egyhelyt hallható panasz, hogy erkölcsi érzése laza, fegyelmetlenségre, beteges érzékenységre hajló, nagyzási hóbort, elcsüggedés martaléka. Vannak botrányos esetek, melyek a sajtó utján általános felháborodást keltve jutnak köztudomásra. Keserű válságon estünk át, a nyomor és szenvedés szomorú napjait éltük, melyek emlékei közt legfájóbbak maradnak a közerkölcs tisztaságán ejtett foltok, a jog, törvény, igazság eszméin ütött sebek. Kérdjük, micsoda iskola nevelte e foltok, e sebek okozóit, micsoda szellem vezette azon korszak nevelőit, melynek ifjúsága a jelenben oly dísztelen szerepre vállalkozott? Hol vannak azok a nevelők, kiknek mulasztása, hibája korunkban termi férges gyümölcseit ? Mert a meglett kor kialakulásában kétséget kizárólag része van a nevelésnek, az iskolának s mindannak, mi a tanítás, vezetés munkájával összefügg. Avagy ha a vezetők nem vádolhatók, nem volt-e, nincs-e még ma is