Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1905
Erkölcsi alap a nevelésben
ha gyermeke boldogul ; mihelyt nem boldogul, ritka az, a ki másban is, mint a tanerők tudatlansága-, hanyagsága-, vagy rosszakaratában keresi a hibát. Az iskola elleni kifakadásaival a tanuló hibáit palástolván, azokban megerősítik s ledöntik előtte annak az egyetlen faktornak, a tanárnak tekintélyét is, ki szellemi s erkölcsi nevelésében még eredményesen tudott hatni reá. De a fegyelmetlenségnek van olyan oka is, melyet az iskolában, jobban mondva közoktatásunk szellemében kell keresnünk. Nem habozunk kimondani, hogy egész középiskolai oktatásunk nélkülözi a vallást s vele azt az éltető erőt, mely leginkább képes megőrizni az emberi szív romlatlanságát. Az állam, község, egyén boldogságát semmiféle rendőr és paragrafus nem biztosítja úgy, mint az a belső kényszer, az a valláserkölcsi érzésen alapuló lelkiismeret, mely az embert mindenkor és mindenben a jó követésére, a rossz kerülésére szorítja vaskezével. Az iskolának ezt a kategorikum imperativumot kell a nevelés bázisává tenni, mit tenni elmulasztott, sőt lerombolt az 1883. évi törvényhozás, midőn a főrendek a képviselők ily értetmü javaslatát leszavazták. Most szedhetjük annak a fának férges gyümölcseit, melyet az 1883-iki törvényhozás ültetett. Nem úgy értjük a dolgot, hogy a vallástant kidobták az iskolából, az ma is egyik rendes tantárgy, de épen csak hogy tárgy, heti két órával. Sőt a Rendtartás is hangsúlyozza, hogy az erkölcsi, vallásos és hazafias érzelmek ápolására a tanári testületek minden tagjának gondja legyen. De egész tanításunk anyagában nincs meg a vallásos felfogás (nem felekezetit, hanem vallásost mondunk), nincs meg az erkölcsi alap. A törvény magánüggyé tette a vallásos gondolkozást, s közoktatásunk szelleméből hiányzik az élő meggyőződés. Tudjuk, hogy a tanuló nem szerzetes s nem papnak készül s örökös vallásgyakorlat helyett neki világi és közhasznú ismereteket kell szereznie, mert korunkban kevés ember élhet egyedül magának s örök üdvének, hanem embertársai s a földi élet is kívánja szolgálatát. Ez azonban nem zárja ki, hogy minden könyv, minden tanár, minden intézkedés a tanítás egész folyamán figyelmeztesse gyakran az ifjúságot a vallásosságon alapuló erkölcsre, közreműködjék az azon alapon nyugvó lelkiismeret felkeltése- s kifejlesztésére, mert nem a mai oktatási szellemből felsarjadó beteges ambíció, hanem helyes életelveken kialakult lelkiismeret fogja rendre, fegyelemre, törvénytiszteletre, a kötelességek hű teljesítésére szoktatni az ifjúságot s lesz képes gyógyítani az egészséget támadő bűnt is. Akkor talán elkerüljük azt a kétségbeejtő állapotot, melyről Rene Goblet volt miniszterelnök panaszkodik Franciaországban »Patriotisme dans l'école- c. könyvében, hogy a
