Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1905

Erkölcsi alap a nevelésben

fedezéseihez hasonló vívmánnyal gazdagítják az erkölcsi alapról letört tudományt. Gauss Bolyai Farkashoz írt levelében felkiált: Mi volna az élet jobb jövő reménye nélkül ? Ez az élet álom, melyet egykor boldogság fog felváltani; ez a cél, melyet soha sem szabad szemeink elől téveszteni. Leverrier, a Neptun bolygó felfedezője, életének utolsó órájában halhatatlan művének utolsó lapját befejezve, az írás szavaival így szól: Most bocsátod el uram a te szolgádat békeségben. (V. ö. még Szporni János értekezését a gyulafehérvári főgimn. 1904/5. tanévi Értesítőjében.) A nagy mathematikusok és fizikusok élete bizonyítja, hogy a tudomány felületesen ízlelve eltérít, teljesen kimerítve visszavezet Istenhez, az erkölcsi elv igazához. 5. Az egész ember erkölcsi nevelése. Az előadottakban futó pillantást vetve a főbb tudományszakokban rejlő erkölcsi alapokra, fejtegetéseink eredményét avval egészítjük ki, hogy az iskolának nevelőoktató hatását az emberi lélek megnyilatkozásának minden ágára, a szellemi képességek összeségére, az egész emberre ki kell terjesztenie. Nem maradhat abban hátra a megismerés, az érzés, az akarás, nem hagyható ki belőle a lelki funkciók organuma, a testi egészség. Mind ennek fejlődése, tökéletesedése csakis az erkölcsi uton mehet előre. Számolunk avval az ellenvetéssel, hogy ily módon az u. n. objektív ismeretek közlésének szokásos módjától eltér az iskola, hogy háttérbe szorítja a tudományt, középkorias világnézetet visz a tanuló lelkébe, hogy a mai tananyag-követelmények mellett az erkölcsi nevelés a szülőház és vallástanítás gondjaira hárul, a tanerők ily szellemű kiképzést maguk sem nyertek egyetemi éveik alatt. Mindez nem ment fel a kötelesség alól, hogy a tanítás mellett neveljünk is, edukáljunk, pedagógusként vezessük növendékeinket erkölcsi alapon minden oldalú képességeik kiművelésében, a tanítás anyagát időnkhöz, időnket a feladathoz, eszközeinket a célhoz mérve válasszuk meg; amit elméletben nem tanultunk, szerezzük meg tapasztalatból, amit pedig tanultunk, azokon elmélkedve vigyük át a gyakorlatba. így a megismerés terén nem elégedhetünk meg az ismeretek száraz közlésével, a kitűzött anyag betanításával. Ezekben külön gondot kell fordítanunk arra, hogy a tanuló megfigyelését, képzelő és ítélő erejét erkölcsi alapon fejlesszük, erősítsük. Nemcsak fejletlen ifjú hibája, de kialakult egyén is akárhány leledzik benne, hogy a dolog minden oldalát nem veszi észre. Előttük áll a festői táj, szemeik előtt egy művészeti alkotás, bejárnak országokat, városokat, végig olvasnak könyvtárakat s szerzett benyomásaik elmosódtak, ismereteikről nem tudnak számot adni, lényeges vonások helyett lényegteleneket jegyez-