Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1905

Erkölcsi alap a nevelésben

vasabbat, életének további szakára kiható, jellemalakító mozzanatot nem igen tud felhozni. Tanulta, mert kellett, mert nyelvében él a nemzet (s ez igen fontos, ha jól szivébe véste), mert a latinnak hasznát veszi az orvosi, jogi pályán, a németnek a gyakorlati életben s a katonaságnál (fájdalom mindeddig az előmenetel alapkelléke volt, de hisszük, hogy ezután nem lesz), a francia nyelv az általános s tudományos műveltséghez tartozik. Pedig micsoda mély értelem, micsoda gazdag tartalom van e fogalomban : nyelv ! Mily átléphetetlen határvonalat von ez a tudomány az ember és minden más teremtett lény közé ! Az emberi nyelvben, beszédben egyesül a tehetség, erkölcs egész összesége. Mintegy ütőere az emberi szellemvilág életének. Benne visszatükröződik a vérmérséklet, a kedély, a jellem valamennyi sugara. Nemcsak a nyelvben, mint a lélek megnyilatkozásának eszközében, mint beszédben, de magában az olvasásban is. Az olvasás maga elárulja az egyénben rejlő erőt, fogyatkozást, az értelem, ügyesség, izlés, bátorság, elfogultság valamennyi árnyalatát. Mily kevés a könnyedséggel beszélő, hiba nélkül olvasó ember ! S a stilus, mely maga az ember, mikép magán hordja a lelki szépség, rútság bélyegét! Utánozhatatlan, megmásíthatatlan s eredeti fejlődésében mennyire tükre a különleges jellemerőnek ! Mennyire más a nyilt, egyenes lelkű ember beszéde, mint a hazugsághoz, a Talleyrand alakos beszédmódjához szokotté! A szabatos, világos, körmönfont, burkolt, világos, szenvedélyes, akadozó, hangos és halk beszéd mind-mind az ember belső képének egy-egy ecsetvonása. Mért nincs egyetlen egy nyelv ? Mily hatalmas emelője lenne ez a gondolatcsere szárnyán repülő műveltségnek! Ezen és hasonló kérdések felvetése, a nyelvtanulás során s az azokra adott megfejtés, még ha sokszor az emberi kutatásban lépten-nyomon felbukkanó nescimusban adódik is meg, az erkölcsi elv vezetése alatt állandóan szemeink előtt tartja a természet és élet jelenségeiben bölcsen megjelenő gondviselés, az abszolút lény akaratának megnyilatkozását s lehetővé teszi, hogy a nyelvtörvényeken túl valami mást is megtanuljunk, érezzünk, a nyelvszabályok mellett bizonyos más szabályok is feltűnjenek a tanuló lelkében, melyek az életbe is követik őt, sőt hivatva vannak irányt szabni életének. Hasonló szemlélődésnek minden tanított nyelv, de főkép az anyanyelv s irodalom tanítása körében ejtheti sorát a tanár. Ez a legtágasabb kapu, melyen át a tudomány legtöbb vívmánya az emberi lélekbe betódul s a nyomán támadt izgalmakkal az egyén kialakulását eszközli. E tárgynak már alfájánál, a helyesírásnál ráfordíthatjuk a figyelmet, hogy a helyes írásnál még sokkal fontosabb a helyes gondolkodás és cselekvés. Mennyi időbe, fáradságba, gyakorlásba kerül a