Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1905

Erkölcsi alap a nevelésben

nehéz munkáját csekélyleni nem szabad. A gyermek ezen idő alatt kezd kibontakozni a tudattalanság homályából, ens nullumból átalakulni egyéniséggé, természeti lényből erkölcsivé. Nagy feladat ez: megkülönböztetni az ént a nem-éntől; rávezetni a fejletlen emberanyagot arra, hogy ő nem abszolút lény, hanem kivüle van a világ s egy lény, ki azt vele együtt létrehozta; megértetni vele, hogy neki célja van, kötelességei vannak a Teremtő, teremtett világ s önmagával szemben. Egyéniségének szunnyadó csiráit testi s lelki fejlődésének előmozdításával kifejteni, az ismeretek elemeit szellemi világának ürességébe bevinni s azok során a nemes érzések plántáit elültetni, akaratát a helyes úton megindítani : oly feladatok, melyeket ha megoldott az elemi iskola, eleget tett hivatásának. Mindezt csak erkölcsi alapon végezheti, felkeltve, ápolva a gyermek vallásos érzelmeit, istenfélelmét, az erkölcs iránti szeretetét, a jó rend, munka megkedvelését. Mivel elemi iskolában rendszerint egy tanerő van, ez, ha minden tekintetben erkölcsi elv alapján nevel, saját egyéniségében mutathat példát növendékeinek a követésre. Ne várjunk nagy eredményt az elemi iskolától, csak arra vigyázzunk, hogy hibás úton ne indítsa meg a nevelés munkálatát. A középiskola kiterjedt alapon, gazdag apparatussal nevel, anyagát idestova egy decenniumon át gyúrja, faragja, csiszolja. A történelem s mindennapi élet ésszel is felfogható, mintegy kézzel tapintható tapasztalatai, adatai arról győznek meg bennünket, hogy a nevelés ezen fokán is csak az erkölcsi elv szerinti berendezkedés biztosíthat állandó és megbízható eredményt. Csak épen jelezzük, mert alább behatóbban foglalkozunk e ponttal, azt az elégedetlenséget, melyet a vallástól nagyjában eltávozott angol, azt a romlást, melyet a valláserkölcsi elvet észmorállal pótló francia középiskola egyre nagyobb arányokban éreztet. Evvel ép ellenkező az a siker, melyet a valláserkölcsi alapon még megmaradt német középiskola felmutat. Hazánk e kérdésben fluctuat, nec mergit. Ideje, hogy visszaszorítsuk a felszabadulni készülő elemek veszélyeit, visszatartsuk a nyugatról szétáradó szellemkórság miazmáit. És itt igen sok függ már magától az iskola jellegétől, attól a szellemtől. mely benne állandóan él, azoktól a tradícióktól, melyek tanárnemzedékről tanárnemzedékre átszármaznak, gyarapítva a bizalom-, reputációba helyezett tőkét, mely késő időkig meghozza gyümölcsét. Ha egy intézet működésén vörös vonalként húzódik át az erkölcsi elv uralma, az igazságosság, lelkiismeretesség érvényesítése köztudatba megy át, az már maga a biztosíték egy neme, hogy jó és eredményes munkát végez. Nem kell annyira félni a megállapodott elvek, a vallás-