Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1904

A múzeumok és Pécs

hány sírlelet, melyekről tudomásunk van, a csatok és övdíszek, a lószerszám felszerelések és fegyverek egész telepének árulója. A hivatásos régészeknek a föld kérgét is átható tekintete az ismerteken felül még számos, eddig fel nem tárt régészeti telepet sejtet e megye területén, melyek leleteinek természetszerű helye csakis a mi múzeumunkban van. Mielőtt Pécsnek és Baranyának a honfoglalás utáni emlékeire és kulturális jelentőségére áttérnénk, felhívjuk a figyelmet őskeresztény emlékeinkre. Közöttük első helyen áll az 1780-ban felfedezett falfestményes sírkamara, hazánknak a maga nemében egyetlen emléke. De ezen kívül mécsesek, érmek és sírládák is kerültek elő a kereszténység őskorából, melyeket ha nem igyekezünk összegyűjteni, úgy járnak, mint az aranyhegyi szarkofág 1773-ban. A tudomány nagy kárára szétdarabolják őket, esetleg anélkül, hogy megismernők. Honfoglaláskori emlékeink nincsenek, aminek oka hihetőleg abban van, hogy ez irányban még nem kutattak. Pedig Árpád, Bogád, Szabolcs, Hetény stb. nevek alatt valószínű ősmagyar telepek rejlenek. Már az Árpád-királyok idejéből bővebben vannak régiségeink, leginkább építészetiek. A legelső és valamennyinek dísze, koronája a pécsi székesegyház, melyet Péter király épített és melynek újjáépítése egy keresztény múzeumnak vetette meg alapját. A Mindenszentek templomának és a mánfainak alapjai szintén az Árpádok korára vallanak és hányról szól még a hagyomány, melyeknek ezelőtt 50 évvel legalább a romjai megvoltak és ma már hült helyüket találjuk. Régi kolostoraink ugyanígy jártak. A várak jobban fennmaradtak. Közöttük legrégebbek Márévár,Kantavár, a siklósi és pécsi várak, de ezek is a siklósi kivételével lassanként omladoznak. Megmentésük a végpusztulástól igen nagy vállalkozás volna, de átkutatásuk, alaprajzaiknak és képeiknek megörökítése, azt hiszem, minden nehézség nélkül megoldható. E téren való elmaradásunkat mutatja, hogy még a pécsi egyetem helyével sem vagyunk tisztában, bár a kutatás teljes hiányáról itt nem vádolhatnak bennünket. Jobb helyzetben vannak török épületeink, ezeket megmentette a templomokká való átalakítás és csak az a kár, hogy a stílszerűtlen toldás-foldás kivetkőztette őket eredeti formájukból. A hol az építészetnek és ezzel kapcsolatosan a szobrászatnak annyi emléke van, ott a műiparnak is kellett virágoznia. De hát hova lettek ennek emlékei ? Kétségkívül sokat elrabolt a török, de nem mindent. Egy részük magánosok birtokában van, kik ragaszkodnak hozzájuk, mint családi ereklyékhez és legalább eddig múzeum híján nem tehették azokat közkinccsé. Más részük azonban az ismeretlenség homályában rejtőzik és kallódik. Hisz még a céhek idejéből is vajmi kevés